Hol volt, hol nem volt... 🐲👑💝

Full veled álmodtam és a világ legszebb álmából egy szörnyű rémálom lett a vége, stresszben vagyok azóta is... - írta a fiú kissé remegő ujjakkal, miután kétszázhetvenedjére is végigfuttatta magában az éjjeli álomképeket. Nagy levegőt vett, majd entert nyomott

Úristen, mi van veled? És miről álmodtál? -  kérdezett vissza a lány, miközben szíve egyre hevesebben és hangosabban vert az izgalomtól 

A vége szörnyű volt, meghaltunk mindketten 😔, de mielőtt meghaltunk, azelőtt olyan dolgokat csináltunk, mint amilyeneket a felnőttek szoktak csinálni 😁😁😁😁😁 meg sok más mókás dolgot is. Ennyi. - vallotta be hősiesen  a srác

Ahh, te komolyan olyan vagy, mint Jancsi és Juliska egyben. Csak morzsákat szórsz. A felnőttek amúgy csomó mindent csinálnak, nem csak "olyan" dolgokat. És én is szoktam Veled álmodni, tudod? - vallott színt szintúgy a lány

Olyat, hogy a kisöcséd vagyok? 😏 - húzta félre szép száját a fiú, nem véka alá rejtve enyhe csalódottságát

Nem mindig, de olyan is volt már 😊 - felelte a lány és széles mosoly terült el az arcán , de csak úgy, hogy a körülötte ülők véletlenül se vegyék észre, hogy gondolatai egészen máshol járnak abban a pillanatban, meg aztán a következő néhány százban is valójában...

A cseresznyevirágok elnyíltak, a muskátlik kikerültek a balkonládákkal és a szivárvány minden színében pompázó fényfüzérekkel együtt az erkélyekre. A bolondos tavaszi reggeleket felváltották a hosszú, fülledt, csillagnézős nyári éjszakák. A tüzes hónapok beköszöntével az üzenetváltások megritkultak, végül teljesen eltűntek. A lány azt gondolta biztosan valami rosszat mondott, a fiú úgy érezte, biztosan valami rosszat tett. Bár szívük mélyén pontosan tudták, hogy senki sem mondott vagy tett rosszat, egyszerűen csak vannak dolgok, amiket jobb volna csírájában elfojtani magukban. Senkinek nem akartak fájdalmat okozni. Senkit nem akartak bántani, kiváltképpen egymást nem....így hát elfojtották az elfojthatatlant. Az elfojthatatlant, amiről teljes bizonyossággal tudták, hogy valóban az. Mert nagyon is van. Frankón létezik és mindkettejükben utat tört magának. Megmásíthatatlanul és végérvényesen. A tikkasztó nyári napok egyre csak rövidültek és elviselhetetlenebbek lettek mindkét szívben. Aztán egy álmos reggelen, "sokatmondó" egyes szám villogott a szkájpablakban. 

Fiú (minden bátorságát összeszedve): Mandatory és obligatory között van különbség az angolban? Ha valamit kötelező kitölteni mondjuk. It's mandatory to fill this section? Így helyes?

Lány (extra lekezelőn és undok módon, csalódottságát kicsit sem titkolva): Én úgy mondanám, hogy need to fill vagy must. A fenti két kifejezést nem igazán ismerem és nem is használtam sosem. Viszont szerintem vannak a cégnél nálam ügyesebb angolosok is, kérdezd meg őket. 

Fiú: Jó, bocsi, hogy zavartalak. Egy barom vagyok...

Lány: Ajjj...de most komolyan. Hónapok óta nem beszélsz velem, még csak rám sem nézel. Úgy mész el mellettem a folyosón, mintha szellem volnék vagy, ha véletlenül mégis rám esik a pillantásod, akkor úgy érzem legszívesebben lehánynál. És akkor azt kérdezed, hogy mi a különbség mandatory és obligatory között? Komolyan? 

Fiú: Bipoláris zavar...

Lány: Nagy büdös frászt vagy te bipoláris zavaros. Csak pont annyira, mint amennyire én skizofrén tesókám!

Fiú: Ne haragudj, ha hülyén viselkedtem mostanában. Soha nem akartalak bántani. Hiányoztál...

Lány: Te is nekem....

Az első levelek lomhán elhagyták otthonuknak vélt ágaikat. Földet érve felvették sárga és barna meg vörös köntösüket, hogy szemet és szívet melengető színkavalkádként fussanak végig az utunk mentén. A forró éjszakákból izzadtan és zavarodottan ébredtünk a hűs reggelekre. Minden éjjel ugyanabból az álomból...

Amúgy vágod, hogy már telefonnal megyek pisilni, hogy onnan is tudjak neked írni? Ez nem is normális dolog...😳 - pötyögte a lány törött és megtépázott mobiljába veszve 

Csodaszép dolog ez a szerelem. - válaszolta a fiú csetelésükben vicces, ám néha furán ketyegő szívében teljesen őszinte gondolatnak szánva

Nem félsz, hogy túl fogjuk tolni ezt a dolgot? - kérdezte a lány

Te félsz? - kérdezett vissza a fiú

Nem tudom. -válaszolta a lány

Én sem...de tudod mit? Keressünk egy fát, lehet akárhol a világon, és építsünk a tetejére egy bunkit, ami csak a miénk. A falára tegyünk Slipknot és Korn posztereket. Hozzunk fel ide mindent, amit csak szeretnénk. Egy gitárt, egy karamellás lattét, mert azt imádod, néhány doboz cigit vagy egy üveg irsait, mert te tipikusan irsais vagy 😉, hogy aztán megosszuk egymással minden titkunkat. Hozzunk fel egy csomó boldogságot meg nevetést a zsebünkben és hagyjunk lent minden fájdalmat és keserűséget meg sírást és szomorúságot. - állt elő a nagy ötlettel a fiú

Kiválasztottam a fát, szerintem ennek el kell bírnia az erődünket - adta a fiú tudtára a lány, hogy abban a pillanatban semmi másra nem vágyik jobban 

A bunker falára felkerült néhány Tarantino filmplakát, az ablak mellett elfoglalta helyét Janis Joplin, a Queen és a Pearl Jam. Egyik sarkában üres kávés papírpoharak tornyosultak, a másikban aprócska hangszóróból végtelenítve muzsikált a Subways és Chet Faker. Az ajtaja egy megviselt, kockás rongy lett, az ablakára kavicsokból és kagylókból fűzött cukiságokat biggyesztettek. Mialatt odakint minden egyre tarkább lett, azalatt odabent minden egyre zavarosabb és az édes érzésekbe keserűség vegyült minden egyes nap, amikor a kismutató a négyesre rohant és tudtukra adta, hogy itt az ideje lemászni a létrán, vissza egyenesen a rideg valóságba. 

Szökjünk el innen kérlek. Mindegy, hogy hova, csak te meg én.  Elhiszed, hogy olyan boldogok lennénk együtt, mint amilyenek eddig még sosem voltunk? - győzködte a fiú a lányt, miközben minden erejével próbált meggyőző mosolyt erőltetni magára

Igen, azt hiszem pontosan tudom, hogy így lenne. - vallotta be félve a lány

Akkor menjünk, kérlek. - tett még egy utolsó próbálkozást a fiú

Nem lehet. Nem dobhatok el mindent. Nem adhatom fel azt, amiben élek. - zárta volna le a szívbemarkoló beszélgetést a lány

Miért? Miben élsz? - vetette oda rettentő csalódottan a fiú

Hmm......nagyon mély gödörben. - bámult üres tekintettel maga elé a lány és halálra rémült a felismeréstől, amit hosszú hónapok óta elveszettnek hitt komája, Mr Őszinteség okozott neki egy óriási saller kíséretében...

Október 5. 

Bibi! Holnap szerettem volna ezt elküldeni Neked, de olyan nyomorultul éreztem magam egész nap, hogy el kellett jönnöm onnan. Ez az én ajándékom neked. Így biztosan én leszek az első. Legyen nagyon boldog születésnapod királylány 💝 

https://www.youtube.com/watch?v=ZdQkEuQReOY&list=RDZdQkEuQReOY&start_radio=1

Napjainkban...

Ő: Szeretsz?

Én: Őrülten!

Ő: Én sokkal jobban Téged, de ez nem verseny Bibszli.

Én: Egy kicsit mégis az Mátyogó. 

Ő: 25 éve Rád várok. - húzta mosolyra gyönyörű arcát és megjelent két csodaszép vonal a pofiján, amit "Én" elmondhatatlanul imádott benne....ezt is. 

Én: Én 33 éve...szóval nyertem 😊 Tudod mit? Egy királyfit...hihi 💗

Hát így született meg a mese...aki nem hiszi, járjon utána 🌟🌙🌈

"afeketefehérember" VS "aszínesember"

Tedd a szívedre a kezed és nézz bele a tükörbe. Nézd meg jól az arcod. Kezdd a szemeiddel. Úgy tartják a lelked tekint vissza rád. Milyen színben látod most magad? Fekete-fehér vagy színes a kép? 

"afeketefehérember":

A dolgok rendje az pontosan úgy van, ahogyan TE megalkottad saját elméddel. Van jó és van rossz. Nincsen kicsit jó vagy kicsit rossz, nincsen elfogadható, meggondolandó, átértékelendő vagy a TIÉDTŐL eltérő, pusztán elfogadhatatlan, meggondolatlan, hülyeség, szemét dolog. Te nyilván egész életed során követendő példa voltál mások számára, maga a megtestesült jóság és tisztaság. Neked még gondolati szinten sem voltak agymenéseid, mint szégyenteljes színes társaidnak. Nyilván volt egy sorod vagy utad vagy tudom is én mid volt neked barátom, de frankón olyasmi lehet ez, mint a mennyországba vezető ösvény...mármint szerinted, ahova színtiszta gondolkodásod és tetteid vezetnek majd el. Szerinted ide mindenkinek be kellene állnia, te is ott menetelsz és, ha a másik nem, akkor az egy kis pondró nyilvánvalóan 🐛 bár megsúgom, hogy a hernyókból pillangók lesznek előbb vagy utóbb, de biztosan. Te, te kis "feketefehéremberke", te nem hibázol, tökéletesen teljesítesz, színesék ellenben veled igen, mondjuk ők nagyon is sokat, legalábbis szerinted. Neked nincsenek mocskos kis titkaid, mint 13 éves korodban a suli melletti élelmiszerbolt mögött szívott első cigaretta vagy a diszkó mögötti első csók és még sokkal több is....Tuti, hogy Te még életedben nem nyomtál be úgy istenigazából, de valószínű még egy gyűszűnyi sem csúszott le a torkodon. Te biztosan nem eszel cukrot vagy vega vagy, de lehet, hogy egyenesen vegán és tökéletes a bícsbádid. Szerintem te eddig csak klassz könyveket olvastál, már ha egyáltalán olvastál te életedben egy sort is a matekpéldákon kívül. Az ízlésed rendkívül kifinomult és egyedi, leszámítva, hogy minden második "feketefehérember" ugyanebben a göncben tolja, mert a divat az nagy úr és ha Berki Krisztián felesége (aki szerintem már nem is az, de mikor én utoljára tv-t néztem, akkor még az volt) így öltözik, akkor neked is úgy kell. Neked príma életed van, nagy ház és kert, kötelező kutya-macska "kiegészítővel", úgy, ahogyan kell. A te életedben világra szóló lagzi követte a lánykérést, a második gyerek az elsőt és életetek végéig tartó hűség a mézesheteket.  

Várj! Nem így volt? Nem létezik....pedig te egy tökéletes, idealizált világban élsz, nem? Ott nincsen kicsit jó vagy kicsit rossz. Ott csak jó és rossz van. Na, de ne szaladjunk ennyire előre. A kék sarokban "aszínesemberek"...FIGHT!

"aszínesember": 

A dolgoknak nincsen rendje, minden úgy történik, ahogyan történnie kell és akkor, amikor eljött az ideje. Sem előbb, sem később. Te elfogadod, hogy van kicsit rossz és kicsit jó, néha lehet elgondolkozol rajta, hogy miért történik az, ami éppen történik, de ez a gondolati sík általában el is illan a fejecskédből, elvégre te azt mondtad, hogy minden úgy történik, ahogyan történnie kell, lásd fentebb. Szóval carpe diem. Ultra gáz lenne, ha szembeköpnéd magad és eztán ezzel szembe mennél. Te azt gondolod, hogy életedben nem voltál példakép, de még csak meg sem jegyeztek a környezetedben élők. Te elfogadod, hogy néha hibázol vagy annál kicsit többször is, dehát emberből vagy és nem fémből, szóval sima. Nem gondolod, hogy tiszta vagy és szent, ellenben van egy csomó rejtett emléked. Igen, te biztosan bagóztál a bolt mögött és simán csókolóztál két fiúval is egymás után egy este alatt, amikor 15 évesen elmehettél a dizsibe. Hát...carpe diem, gondoltad akkor. Viszont nem szégyelled magad emiatt, mondjuk nem is kell, mert tudod, emberből vagy, nem fémből és néha megesik, hogy az ember, a "nemkategorizáltember" hibázik, már ha ez hibának minősül. Mondjuk "feketefehérék" szerint biztosan. Szerintem te sokat olvasol, mindenfélét és a matekpéldákat meg gyűlölted világ életedben, de még az is lehet, hogy imádtad az egyenletek világát és életedben nem lapoztál bele egyetlen regénybe sem. Talán te nem a kirakatból öltözködsz, de nem is nagyon érdekel a divat, az meg főleg nem, hogy mások mit viselnek, mert ez egy huszadrangú kérdés a te életedben, viszont kicsit mérges vagy, hogy egyen világban élünk az élet ezen területén (is). Talán nincs nagy házad, sem kocsid, de még az is lehet, hogy van. Imádod az állatokat, de elképzelhető, hogy allergiás vagy a kutyaszőrre, így fél életeden át küzdöttél a hiányukkal, miközben szétszeretgettél minden ebet, aki az utadba került. Talán sosem kérték meg a kezed, viszont benne van, hogy már a negyedik házasságod is dugába dőlt, miután háromszor elváltál és végül az ötödik emberben találod meg saját önmagad és örökké a kezébe adod a saját tappancsaid. Lehet, hogy voltak mézeshetek, de még az is megeshet, hogy nem. Bárhogyan is volt, te elfogadod azt, ami volt, ami van és ami lesz. 

Oké...most pedig újra tedd a szívedre a kezed. Sétálj a tükör elé és nézd meg jól magad. Mit mondanak azok a szemek? Vannak titkaid? Estél már el életedben? Ettél már csokit életedben? Árulkodtál már életedben? Füllentettél már életedben? Csalódtál már életedben? Gondoltál már olyanra, amire nem szabad? Szerettél már igazán életedben? Szerelmeskedtél már életedben? Volt már olyan, hogy csak egy kicsit fájt? És olyan, hogy majd' belepusztultál? Bántottál már valakit meg életedben? Téged bántottak valaha? Válaszolj! Mit gondolsz, te melyik "kategorizáltember" vagy? Ha "feketefehérember" vagy, akkor tudod te soha, de soha nem élheted le az életedet egyedül, viszont nem vagy normális, ha néha vágysz a magányra és ha nincsen legalább egy BMW a garázsban, akkor akár el is búcsúzhatsz ettől a címtől.  Ha "színesembernek" véled magad, akkor jó, ha tudod, hogy valaha te is a másik tábort erősítetted, csak történt valami az életedben, ami megtörte addig vallott világnézetedet és egyszer csak színes lett a kép. 

Figyi! Képzeld el, hogy baromi tehetséges fotós vagy. Évekig spórolsz a legújabb Canon fényképezőgépre - bár fogalmam sincs ez milyen kategóriának számít fotós berkekben, pedig próbáltam után nézni, eskü - és amint ellövöd életed első fekete-fehér képét pöpec, új masináddal, akkor elhajt melletted egy kamion. A gáton vagy, tudod a közúti hídhoz közel eső részén, a gátőr háznál, szóval csak pár lépésnyire a negyvenhetestől. Szóval jön ez a fránya kamion és épp a fényképeződre pattan egy óriási kavics. És abban a pillanatban, a kijelződön addig áhítattal bámult első fekete fehér képed közepén, egy óriási szivárványszínű zúzódás keletkezik....de végülis te művész vagy, nem? Hiszen fotózol. Hát nem gyönyörű, ahogyan megtöri az egyhangúságot a cifra színkavalkád? 

Tedd a szívedre a kezed és nézz bele a tükörbe...most ki néz vissza rád?