1. felvonás #életünk

Látom a templomot a szomszéd faluban. Jó messzire ellátni a napsütötte horizonton. Talán lesz ott egy albergue* is, ahol ma este megpihenhetnek sajgó csülkeim. Ha az nem is, egy bar biztosan, ahol egy kávét leguríthatok és, ha éppen úgy tartja kedvem, vagy hát sokkal inkább a patáimnak úgy szottyan ereje, akkor még simán belefér ma 10-15 km a következő etapig. De mi az a hevesen mozgó fehér, nyáladzó pont a szántóföld közepén, ami szélsebesen üldöz egy nyulat? És durr.... fülsiketítő puskadörrenés húz vissza a mostba és veri agyon lelkes ábrándjaimat zarándokszállásokról meg véget nem érő menetelésekről és tisztán gondolkodó agyakról. Belenézek az előttem guruló sárga-fekete járműbe, és végül mindent felülír az a bámulatosan mesébe illő pofácska, ami előttem görög. Hát... ez a legkeményebb és legszebb zarándoklat, amit ember elképzelhet magának - gondolom magamban - és ugyanebben a gondolatban megemelem a kalapom minden sokgyerekes családanya előtt, aztán még mindig ugyanebben az ideában, magamat egy anya mintára kreált Maslow piramis legeslegaljára lövöm be, mert ki az a banya, aki fene nagy szabadságokról meg zarándokutakról fantáziál, amikor sokkal inkább azon kellene gondolkodnia, hogy vajon nálunk miért nem működött hosszú távon az a fránya szoptatás, meg hogy a gyerek miért kakilt ma délelőtt zöldes árnyalatút és nem ámulatba ejtő napfénytenger sárgát, vagy hogy a banánból komolyan ki kellett volna szednem a magokat, mielőtt megetetem vele? Mi a picsa? De mielőtt nagyon belelovalnám magam flúgos, öntépázó eszméimbe, újabb puskatus sül el. Én meg, gondolom megint, ez a snitt, szóval újra a templomomat keresem, lágyan visszaringatózom képzelt spanyol utam melegséges karjaiba és korzózom tovább üres fejjel. 

7.30+/- 20 perc: A világ legszebb szempárja mosolyog rám fülig érő szájjal. Kihúzom a függönyt és trillázva jóóóó reggelt üzenek a szemecske tulajdonosának. Gyerek ki, hálózsák le, bűzölgő pisás pelenka hermetikusan záródó kukába. 10-15 perces gagyarászás az éjszaka leple alatt történtekről. Ez mindösszesen két találkozót feltételez kettőnk részéről, legalábbis olyat, amiben Ő is magánál volt vagy legalábbis félkómában. Egy éjfél után pár perccel, egy pedig hajnali 4-5 között. Ha minden sima, akkor legközelebb már csak 7 után villog a bébiőr zöld lámpácskája. Pont úgy, ahogyan annak idején a skype ablak ikonja, jelezvén, hogy valaki nagyon szeretne üzenni nekem általa....olybá tűnik, hogy ez Kovácsovics specialitás 😏. Szóval immáron tiszta pelusban, de még szigorúan pizsiben kiténfergés a nappaliba, jelenlegi életünk felvonásainak leggyakoribb színterére. Kötelező kutyaüdvözlés, reggeli gyereknek, reggeli az ősöknek, móka hegyek, hessz, napindító kedvtől függően Ozzy, Joris vagy akár első férjem, Axl Rose is felcsendülhet az ütött-kopott, de még frankón szuperáló mini Sonyból. 9-10 között 30-60 perces szunya, ezalatt mindenféle ügyes-bajos dolgok "home-officeban" történő villám megoldása, mosás be, mosás ki, szárítógépbe be, száraz ruha ki, mosogatógépbe be, mosogatógépből ki, vasalás, gyereknek újabban ebéd készítése, mert ő már nagylány és nagyon hozzá van táplálva, ámbátor 1 hete minden finomság mindenhol (is) végzi fanyar fintor kíséretében. Újabb zöld jelzés a bébiőr orrán, mutter be, szeretgetés cunami, nemtudokvelebetelnimégakkorsemhanemalszik20percnéltöbbet és mitcsináltamrosszulhogymármegintcsakeddigaludt érzések pacsiznak röhögve a fejemben, ellenkező esetben pedig miértalszikmégmindigmegnézemszuszoge gondolataim támadnak. Bármi is a szitu, ébredés után taka ki a főszínpadra, újabb móka és hessz ebédig, meg meseolvasás és éneklés, gyakorta ölben vagy hordozóban tánccal, esetleg enyhe veretéssel fűszerezve😎, felkészítve ezzel gyereket az első pom-pom partykra. Elem nélküli távirányító pusztítás, szöszölés mindennel, ami nem játék, sebes kúszás a szélrózsa nem létező irányaiba is, pergés-forgás, kizárólag veszélyzónán belül, ezért hát éles és hegyes szélek párnákkal való elrejtése, de néha még ez is kevésnek bizonyul, 15 percenként kutyaszőrmentesítés a teljes placcon, 10 percenként büfi és/vagy nyáltalanítás az aktuálison, 7 percenként a világ legdagibb és legcukibb tappancsainak kutyaszőrmentesítése. Peluscsere. Peluscsere után 1 perccel óriás puki, amit orbitális, trollokat megszégyenítő végtermék követ. Újabb pelenkacsere. Nem simán. Cirkuszban vagyunk, legyen mutatvány, mert mi mutatványosok vagyunk. Ugye? Hát ki, ha nem mi? Gyerek forog, én visszaforgatom, gyerek újra forog, én játékot gyömöszölök a kezébe, hátha leköti. Gyerek forog, én nem ellenkezem. Induljon a break💃. Tiszta pelenka hason fekvő pozícióban is felkerült már több purgyéra. Nem húz be a csőbe. 12 percenként kutya levegőre vágyik. Érthető. Ki nem? 6 percenként kutya a lakás melegére vágyik. Kutya be, sáros mancsok villámtisztogatása. Jajj...a gyerek meg lemászik az ágyról. Semmi baj, ezért kapott karácsonyra 3 (három!) garnitúra szivacs puzzle-t. Gyerek szivacsra teleportál. Gyerek vissza. Szivacs kutyaszőrmentesítése fénysebességgel. Gyerek újra szivacson. Gyerek 20 perc után megunja. Hordozó fel, gyerek bele. Dudál a futár, gyerek a pihenőszékbe, mert onnan nem lóg meg. Gyerek vissza, ringatós könyv elő. Nem szabad gyűrni a lapokat, nyugi. Gyí paci paripa, nem messze van Kanizsa, odaérünk délre, libapecsenyére....gyerek boldog, kutya is, ezért hálából megkapom legkedvesebb, bűzös kutyanyálban ázó játéknak nevezett izéjét. Köszönöm 💗🐕. Gazdi eldobja, máskülönben balhé van. Gyerek élvezi, kutya visszahozza, gazdi újra eldobja, és ez így megy még vagy huszonöt kötőjel harminc alkalommal. Ebéd. Gyerek pihenőszékbe asztal mellé, kutya feje az asztalon. "Pablo! Menj arrébb, nincs kunyi és különben is"....ebédet követően heves tiltakozás a második alvás ellen VAGY "anyám szélsebesen robogj be velem a szobámba, mert mindjárt leragad az a gyönyörű két szemem, hát nem látod?". Gyerek újra ki a nappaliba, majd a fent leírt események sorrendtől függetlenül ismétlődnek. Lassan 3 óra. Vagy 4....gyerek fárad, kutya éled, én meg nyugtázom, hogy már megint délután van. Öltözés, kabát, csizma, sál, sapka. Nem, ez még nem a gyerek. A víz már minden létező nyílásomból ömlik és még csak eztán jön a gyerek. Bodyra pulcsi, pulcsira overál, világ legcukibb fejébe satyi, mózeskosár a babakocsi vázra, mózesbe pléd, alá meg fölé is, tél van. Kutya megőrül, gyerek kiborul, DE lassan, ám biztosan kattan a kapu zárja és már suhanunk is a gát felé valamelyik mami kíséretében, hogy aztán megkeressük a szomszédos falu templomtornyát. 16-17 között újra otthon. Gyerek mosolyogva ébred, kutya végre leteszi a fejét a párnára, úgy megközelítőleg egy órácskára, merthogy neki olyanja is van. Nem feje, párnája. Nem vicc. Mindenki vacsizik és indul az esti buli, kivéve, ha kutya nagyon morcos és éhségsztrájkba kezd, amiért nem tudtunk kimenni esőnapon. Ebben az esetben alázatosan igyekszünk kutyát kiengesztelni, magunkból bohócot csinálni, asztal körül őrült kergetőzésbe kezdeni, játékait szétdobálva jelezni, hogy most állatira vevők vagyunk minden ziziségre, mézesmadzagként elhúzni előtte féltve őrzött szarvaskolbászunkat, ha már a prémium táp nem játszik fülesnél. Mindeközben próbálok a lelkére beszélni, magamat Teréz anya színében feltüntetni és közölni vele, hogy én mindent, de mindent megteszek kettőjükért. Ha bejön a csel, akkor jók vagyunk, nincs nagy baj és mindenféle szenzációsan jó muzsikák kíséretében kezdődhet a bújócska kutyával, gyerekkel ölben, mert ő csak 9 kiló, én meg bivaly erős, és különben is 10 perccel korábban, kutya iránt érzett elkeseredettségemben, hirtelen felindulásból már megettem 3 atom egészséges, zablisztes gofrit..... 500 gramm nutellával megspékelve, tízezer kalóriát legurítva 2,5 perc alatt. Nem számít, mert zablisztes. Éééés hinta-palinta, benne ül a kis Léda, fater előrántja a gittyót, gyerek örül, mutter fürdik, gyerek fárad, kutya ki-be, fater engedi a vizet, gyerek elköszön kutyától, a falon cigarettázó Kurt-től, ajtótámasz Mázli kutyától, sarokban álló Maku manótól, napocskától, mutter elmond magában egy miatyánkot, hátha ma éjszaka már csak egyszer kel fel gyerek. És kezdetét veszi az esti szeánsz. Gyerek csupaszítása és a világ leggyönyörűbb testének babaolajozása dalolászva. Mondanom sem kell...hason fekve. Gyerek a nagy kádba, mert a kicsit már kinőtte. Kacsák és felhúzható teknősök elő. 15 perccel később gyerek pizsiben és hálózsákban vacsorázik, miközben mutter elmondja neki a Kis gidó meséjét, szünet nélküli váltásban Öreg néne őzikéjével. Vacsi után egy Napfénytenger előadás csilingelő, x-faktort rejtegető orgánumommal és bamm....gyerek horkol. Valójában már én is vízszintesben vagyok gondolatban, azonban az esetek 95 %-ban gyerek 1 órán belül újra felkel és nem tágít, amíg nem kap újra 5-7 kortyot. Hát persze. Kinek van kedve nappal enni, amikor minden olyan izgalmas és különben is, éjszaka is tele lehet tömni a pocakot. Nemde? De! S végül, amikor már a gyakorlatban is sikerül magamat a dunna alá száműzni, akkor előkerülnek a mobilok, hogy aztán....és most azt hiszed, hogy az a rész következik, amikor felváltva pörgetjük végig az instát a fészbukkal....nem, nem ez jön. Nos mobilok elő, hogy megnézzük gyerekről meg kutyáról készült legfrissebb fotóinkat meg videóinkat, hogy aztán szentimentálba nyugtázzuk, hogy mi vagyunk a legszerencsésebbek széles e világon és felváltva lopózzunk át még egy pillantást vetni gyerekre és persze kutyára. Szülőnek lenni szürreális dolog. Kicsit tudathasadásos állapot. Ez lehet az egyetlen magyarázata annak, hogy néha első szám harmadik személyben írok magamról, de ez ne tévesszen meg senkit. A főhősök anyja kétséget kizáróan én vagyok. 

Na és persze vannak napok, amikor még programsorozatunk részét képezi egy kis vagy nagy bevásárlás, amíg gyerek valamelyik mamával lazulgat. Szerda este és szombat reggel egy lopott edzés, míg gyerek faterral bandázik, és havi egy alkalommal egy randi, amikor engedélyezünk magunknak 2 órát és teletömjük az arcunkat anélkül, hogy másfél percenként fel kelljen emelni a hátsónkat valamilyen oknál fogva a székről, vagy nyomunk egy laza víárt, amiben megpróbáljuk péppé nyilazni egymást, kiengedvén a fáradt olajat. 

Meg vannak napok, amiket próbálunk feldobni egy lépcsőn orra bukással. Ilyenkor gyerek nem sérül, mert mutter hazudós politikusokat megszégyenítő határozottsággal, a másodperc töredéke alatt emeli őt az ég felé, akár szegény, megboldogult Mufasza király a kis Szimbát a csőcselék elé születése napján. Vagy gyerek egy-egy óvatlan pillanatban, most, hogy félúton van kúszás és mászás között, focistának érzi magát, az asztal sarkát meg labdának képzeli és igyekszik vele kapura lőni, ám ennek semmi egyéb hozománya nincsen, mint egy óriási pukli az arca valamely gyönyörűséges szegletén. Labda hálóba nem kerül. Ha pedig nem mi, akkor kutya színesíti meg a napot egy random koccanással, lehetőleg valami éles tárggyal, hogy aztán fejvesztve rohanhassunk a dokihoz, amiből ő nyilvánvalóan semmit nem érzékel és meg van róla győződve, hogy Várhelybe indulunk őzike lesre. És vannak napok, amikor nagyon menő programjaink vannak, olyanok, mint babamasszázs *2, amiket rendre ignorálnunk kell, mert fixen ezeken a napokon borul elsőrangú napirendünk. Ha végül mégis sikerül részt vennünk, akkor meg nagy boldogság van Fannival 💚.

Olyan napjaink pedig soha, de soha nincsenek, amikor nincsen kedvem kikelni az ágyból és legszívesebben a fejembe húznám a takarót, hogy még aludjak úgy 20-24 órát. Ismétlem soha. Ki az az önző szipirtyó, aki ilyesmiről álmodozik? Na, hát nem én, az fix. "Hát te akartad azt a gyereket, nem?" #vigyázatszarkazmus #következőblogom 

Folytatása következik...

* albergue: Szállás(ok) a spanyol zarándokút mentén. Általában többszáz ágyas tömegszállások, ahol 5-10 euróért kibérelheted magadnak egy emeletes ágy valamelyik fekhelyét és használhatod a közös mosdót és a fullosan felszerelt konyhát. Totálisan koli feeling, bár életemben nem voltam kollégista...

*2 Fanni foglalkozásáról itt találtok bővebb infót

Apa

kisBé: Szerintem az én apukám a legeslegjobb fej az egész világon. Minden egyes nap, amikor az utolsó óra után megszólal a csengettyű, akkor Ő ott vár engem a kapuban és tudod nagyBé, mi sosem hazafelé vesszük az irányt, hanem elindulunk kalandozni. Mignont zabálunk meg Cherry Coke-ot iszunk, videótékába járunk, mint a nagyok, hogy száztizenkettedik alkalommal is kikölcsönözzük a Macskarisztokratákat vagy a Jég veled!-et, hogy a nappali közepét újra és újra bobpályává varázsoljam, mint a kicsik. Aztán van, amikor csak a parkban hesszelünk és csodájára járunk a teknősöknek a szökőkútban, vagy gesztenyét gyűjtünk, hogy aztán gesztenye gusztit gyártsunk otthon. 

nagyBé: Nem tudom miről beszélsz kisBé, mert a parkban már ezer éve nincsen teknősös kút és nem tudom tudod-e, de nem dívik már filmet kölcsönözni, helyette van Netflix, HBO Max meg csomó hasonló jóság és az sem ritka, hogy a bátrabbak kalózkodnak kicsit. Na nem én, én olyat sosem tennék...😏. Na, de hogy neked van a legeslegjobb fej faterod széles e világon, azzal azért vitatkoznék. Mert képzeld csak, te kis csacsi, az én apukám már 70, de ránézésre is csak erős hatvanas. Ráadásul az én apukám pilóta, ami atom menő dolog és még mindig Vans dorkóban nyomul, ami szintén arc. Arról meg nem is beszélve, hogy az én apukám nem az utolsó csengő után várt engem, hanem még az első előtt elfuvarozta a popómat az isibe reggelente, hogy aztán a gimi mögött együtt füstöljünk egyet titokban. Igazi cinksotárs volt mindig és rendre falazott, amikor a csajokkal, tizenévesen a szobámban pusziltuk be egymás után a dögborokat, miután énekelve és táncolva sasszéztunk végig a Bajcsyn, hogy végül a Leóban a Singhallelujára rázzuk szét a testünket. 

kisBé: Miket hordasz itt össze te kis zizi...pilóta? Nem létezik! Hát az én faterom is repcsis és frankón én is az leszek, ha majd egyszer felnövök. Addig meg eszem a pilóta kekszet jobb híján, az biztosan segít valóra váltani a vágyamat. Ráadásul az én apukám vicces is. Egyszer, amikor még szép hosszú hajam volt, akkor úgy gondolta, hogy jól meglepjük anyát, ezért magával vitt a fodrászához és klassz rövid sérót vágatott nekem. Olyan bundesligásat. Csini volt, olyannyira, hogy anya örömkönnyeket hullajtott otthon értem. Biztosan nagyon tetszett neki az új stílusom, bár nem mosolygott két könny között. 

nagyBé: Ha hiszed, ha nem, ezt velem is eljátszotta apa egyszer, mert való igaz, nagyon jó a humora. Sőt, nem elég, hogy pilóta ember, ő a legjobb sofőr széles e világon, és ha ez még mindig nem volna elég, akkor egy két lábon garázdálkodó GPS is, aki az utolsó utcát is felleli Mucsaröcsögén, aminek már rég nem is az neve, de ő tudja, mert még emlékszik, mert apa memóriája pöpec és roppant mód tájékozott. Sőt! Mondok jobbat. Apa olyan jó fej, hogy amikor életemben először utaztam külföldre a mazsis csoporttal, akkor követelte a fogorvos nénitől, hogy kapja le a fogszabimat, mert az nem járja, hogy csillogó protkóval vegyük be a Côte d’Azur-t. Na erre kontrázz, ha tudsz kisBé!

kisBé: Naná, hogy tudok. Az én apukám mindig kipihent, mert imád délutáni sziesztázni, hisz tudja, hogy a hosszú élet titka a napközbeni szunya. Ráadásul veszettül horkol, így lehet, hogy rajta kívül senki más, de ő legalább nagyon jókat durmol, és ez fontos😀. Az én apukám okos és nagyon jó barát. Úgy falja a könyveket, mint én a pilótát. Imád bringázni. Majdnem annyira, mint cigizni😋, de azon kevesek közé tartozik, akiknek mindkettő nagyon jól áll. Hahaha...S képzeld, apa egyszer puszit nyomott a nyakamra, amíg én lehajtott fejjel fésülködtem, kicsit megijedtem, ezért hirtelen hátravetettem a bolond buksimat, ezzel óriási mokkát varázsolva a szeme alá. De apa nem sírt, és nem is hazudta senkinek azt, hogy verekedett, hanem hősiesen bevallotta, hogy én ennyire szeretem őt😂.

nagyBé: Ha hiszed, ha nem, nagyon sok dologban egyeznek az apukáink, ámbátor az én apukám akkor is menőbb, mint a tiéd. Tudod miért? Mert az én apukám egyszer 3000 km-t vezetett le csak azért, hogy ott várjon engem Santiagoban a katedrálisnál, mert imád engem és mert meg sem kottyan neki, hogy a világ végére is értem jöjjön. És ha már itt tartunk, akkor jó, ha tudod, hogy még a tojáshéj ott lógott a popsimon, amikor apa megtanított engem vezetni, sosem sajnálva erre az időt és az energiát. Aztán, amikor még kicsit ügyes sofőr sem voltam, már akkor is örömmel kölcsönadta nekem szuzit, hogy kikocsikázzam belőle az összes benyát. Szóval kispajtás versenghetünk még a jó apa címért, de szerintem ezzel elvittem a medaliont. Touche!

kisBé: Jajj, na ne már. Képzeld, hogy az én apukám meg mérleg és mint köztudott, a mérlegek vérbeli jók. Klassz beszélgetőpartnerek meg kiegyensúlyozottak, tudniillik mérlegek...haha...és hát az én apukám pont ilyen. Ízig-vérig mérleg, mint a lánya😊. Ráadásul apa bitang jó szónok és pazar a szókincse. És lehet, hogy a te apukád levezetett százezer kilométert már életében, de az enyém meg egyszer elindult stoppolni, és meg sem állt lengyel jóbarátainkig, amikor még olyan csíra volt, mint te, mert apa vagány és vérbeli szabad lélek. Bumm👊!

nagyBé: Nagyon különös ez a sok egyezőség kicsiBé. Nem lehet, hogy a mi apukánk egy és ugyanaz? 

kisBé: Hát tudod tényleg valóban sok a közös pont. Akkor szerinted mi most időutaztunk, és te vagy én, vagyis én vagyok te, tehát mi egyek vagyunk? 

nagyBé: Nagyon úgy fest kicsi lány....S tudod miért történhetett ez meg? 

kisBé: Nem én. Te talán tudod? 

nagyBé: Azt hiszem, sejtem. Meg illik is valamilyen elmélettel előrukkolnom, hiszen én vagyok az idősebb kettőnk közül. Tudod szerintem az van, hogy mi már nem vagyunk jelen a mostban, csak gondolatként. Érted? Emlékként. Te és én is emlékek vagyunk. És ami fent megelevenedett, az nem más, mint a mi emlékeink. Emlék az emlékben. Pont, mint az álom az álomban...tudod, Madách. Te és én már felnőttünk, és alighanem nagyon izgalmas életünk volt és lesz eztán is, és ebben a rendkívüli létben valami vagy valaki nagyon fontos szerepet töltött be számunkra. Igen, igen, jól gondolod. Ő a mi apukánk. A hetvenes pilóta, aki csak hatvannak tűnik. Aki vicces és horkolós és a legkirályabb sofőr, aki habzsolja a könyveket. Szeretnél még többet hallani róla kisBé? Szerintem van valaki, akinek bizonyára még nálunk is több emléke van a faterunkról. 

jelenBé: Hát tudjátok, apa mindenhez ért és mindent megold. Ha Ő nem, akkor tudja ki az az egy, aki ezt megteszi. Apa ismer mindenkit és apát is ismeri mindenki, és nem ám azért, mert ő repülős Pista. Nem-nem. Egyszerűen csak vannak azok a figurák, akiket nem lehet nem szeretni és nem ismerni. Nos, az én apám pont ilyen. Szeretnivaló. Apával reggeli kávé-cigi kombózni a legjobb, de ezt az egyikőtök már pontosan tudta😏. Apa mindig ott van, és itt is. Mindenhol egyszerre. Apa imádja a kölykeit és a kölykök kölykeit is, mert tudjátok már nagyon sokan vagyunk itt a famíliában, akikről ti akkor még talán csak ábrándoztatok. Apának a család a minden, ez mit sem változott. Apa a bátyámra a legbüszkébb. Érthető. Ő nem csak verte a pilótát, hanem valóban azzá is vált. Már nem keksszé, hanem ez lett a hivatása. Ezért aztán rendre Gergővé keresztel engem és a nővéremet is, de mi ezért sosem húzzuk magunkat, inkább iszunk egyet az egészségére. Azt hiszem, ha anyát kérdezné valaki, akkor biztosan azt mondaná, hogy piázás terén mindannyian a nyomdokaiba léptünk🙈🙉🙊. Tudjátok, amikor még én is fent láblógáztam a felhőállatomon, már akkor pontosan tudtam, hogy nekem ő kell. A szabadságával, a vagányságával, az emberszeretetével, a jóságával és a bohém rapszódiájával együtt😄. Nyilván már akkor olyan akartam lenni, mint ő. S hát az alma nem is esett olyan messze a fájától. Bár pilóta hölgy sosem lettem, pilóta keksz zabáló annál inkább - ahogyan kicsién memoárjából is világosan kiderült - és cserébe már az oviban azzal vágtam fel, hogy én bizony csak ezt eszem, mert az én apukám is az. Apa igazi cinkostárs volt, mióta azt a kelekótya eszemet tudom, de ezt is tudjátok. Apa debreceni csóka, így nagy mák, hogy végül mégis csak ide sodorta az élet, hogy aztán a tesóim meg én is meglássuk a napvilágot. A kalandos élete regényt érdemelne, de ami késik, nem múlik....

Apás lány vagyok. Vérbeli, aki kislányként szerelmes a faterjába. Ugye kicsién? 😌Apa volt a minden, az én legeslegjobb jó barátom. Azt hiszem ő ezzel mindig is tisztában volt, de talán sosem mondtam olyan szemtelen őszinteséggel az arcába, mint most💚. Bazi nagy mázlista vagyok, hogy ilyen klassz faterom van. Voltaképpen lehetne még kontrázni kicsién és mégkisebbén és mégannáliskisebbén apás versenyében, de minek is. Apánk mindig ilyen belevaló volt, ez mit sem változott az évek alatt. És hát az van, hogy az ünnepek alatt egyébként is átjárja kócos kis lelkemet a melegség, és ilyenkor a hétköznapok nehézségei - igen, anyának lenni nehéz, ne is áltassuk magunkat - eltörpülnek a buzgó érzelmek mellett. Jobban szeretünk kicsit, vagy tán csak őszintébben, és ez az odaadó szeretet elnyeli a gubancokat, hogy aztán minden kisimuljon körülöttünk. Most, hogy ebben a kristálytiszta tükörképben látom a lányomat ugyanilyen szerelemben az ő apukájával, irtó élénken csiklandoz az érzés, ami bennem is mindig élt, és akarva-akaratlanul feltörnek bennem apás emlékeim. Amikor apa tavaly úgy döntött, hogy jól megünnepeljük azt, hogy 70 lett, akkor valami nagyon különleges dologgal szerettem volna őt meglepni. Először arra gondoltam, hogy majd Máté ír neki egy parádés kis nótát, én meg kierőszakolok magamból valami vers félét, vagy tudom is én micsodát és majd előadjuk az ütős kis performanszt valamilyen formában. Hát itt dalszövegnek nem, csak Kovácsovics Lédának volt ideje megszületni😃, így maradtam a kaptafánál és ahogyan időm engedte, úgy mindig hozzádobtam pár gondolatot Apablogomhoz. Van egy szokásunk évről évre, amiből sosem engedünk. December 24-én este körbeálljuk a szeretet galacsinokba öltöztetett fánkat, meggyújtunk egy csillagszórót és meghallgatjuk a Gyertyák című dalt. Azokra gondolunk, akik "velünk együtt ünnepelnek az égben". Ám ez a dal ennél sokkal több nekünk, azt hiszem. Ebben a néhány percben hálát adunk azokért, akik itt vannak még velünk. Évről évre körbenézek, és látom magam körül azokat, akik láthatatlan pálcájukat meglendítve megvarázsolják a mindennapjainkat. Akik időt és energiát nem sajnálva mindig ott vannak nekünk, velünk és mellettünk. Nem engedik el a kezünket és szivárványos zsákjuk telis-tele van soha el nem fogyó szeretettel. Akik sebtapaszt nyomnak a vérző térdünkre, ha bibis. Akik reggel kakaót hoznak az ágyba, hogy szebben induljon a napunk. Akik seprűnyelet dugnak a bringánk hátuljába, hogy aztán több száz méteren keresztül vágtázzanak utánunk, mert hisznek benne, hogy egyszer csak sikerül majd megtalálni azt a fránya elveszett egyensúlyt. Akik mosolyogva hallgatják végig töketlen macska nyekergésünket, amikor tökmagként előadjuk nekik a Pocahontas betétdalát a szobánkban. Akik elintézik, hogy a fogdoki néni levegye azt az istenverte fogszabályozót, mert tudják, hogy gyermeki hiúságunknak ez fontos. Akik több ezer kilométert képesek értünk utazni, nem törődve azzal, hogy a vége ízületi gyulladás lesz😐. Akik megértéssel hallgatják világmegváltó terveinket még akkor is, ha tudják, hogy jó eséllyel apokalipszis lesz a vége. Akik akkor is szeretnek, amikor mi kicsit sem szeretjük magunkat. Ők azok, akik nélkül ma nem lennénk itt, és akik nélkül biztosan nem így lennénk ma itt. Ők a mi apáink. Apáink, akikbe míg világ a világ, szerelmesek leszünk egy kicsit. Apáink, akiket minden szerelemben keresünk egy kicsit. Apáink, akiknek kiköpött másai leszünk egy kicsit. Apáink, akiknek a szívét örökre rabul ejtettük kicsit. Isten éltessen Apa, még vagy 100 évig👧💚👨

Léda vagyok 🦁

Hahó Pajtik!

Kovácsovics Léda vagyok, a kisember az óriások között vagy K.L., ahogyan anyám emlegetett, amikor még csak akkora voltam, mint egy avokádó és a hasában nyomtam a rave-et, vagy ugye apám szerint inkább a pogót 😏. Végül mindegy is, mert abban megegyeztek, hogy én egy valóságos kis csodagyerek leszek, emlékeztek? Egy prodigy👶. És hát valljuk be, minden szerénység nélkül, tényleg az lettem. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy én vagyok a legszebb kis spiné széles e világon, legalábbis ahogy itthon hallgatom ezt unásig az ősöktől, meg az ő őseiktől, meg az ősök cimboráitól, meg mindenféle kelekótya rokonságtól. Szóval nem létezik, hogy ezek itt mind kamilláznak nekem.

Bár nem nagyon tudom még mit jelent az, hogy szépnek lenni, biztosan valami olyasmi, mint a tej, mert az valami őrületesen jó cucc tesókák és hát a szép is valami ilyen nagyon menő dolog lehet. 

Léda. Hát igen. Anyám gigászi Ady fan volt világ életében, apám meg ízig-vérig művész muksó, így lánynevekkel tarkított listájukat vígan dobták sutba, amikor felsejlett mesés nevem gondolata. Bár ez a neves sztori már önmagában megérdemelne egy bejegyzést, mert ezek a bolondok még a Holdállásokat is számba vették a névadó szeánszra, ami így végül érdeklődés hiányában elmaradt. 

Hogy hogyan érkeztem meg erre a zizis bolygóra, azt valószínűleg mindannyian kenitek, mert anya rabszolga már-már zavarba ejtő részletességgel avatta be a nagyközönséget eme klassz kis történet minden bugyrába. A nő meg van róla győződve, hogy ez egy könnyű szülés volt, én meg meg vagyok róla győződve, hogy neki már lövése sincsen arról, milyen érzés kibújni egy ekkora járaton. Pont, mint mikor Alice beugrik a lyukba a nyúl után, csak pepitában. Kicsit ijesztő volt először minden számomra idekint. A hideg külvilág, az erős fények, a fura zajok, amik kicsit sem hasonlítottak ahhoz a megnyugtató, monoton zakatoláshoz, amire odabent ringatóztam 9 hónapon át - kivéve, amikor ezek ketten egymásra kontrázva bömböltették Budait és a Sepulturát felváltva - de még ahhoz az öblös vauzáshoz sem fogható, amire esténként néha bedobtam a hunyót. Aztán itt voltak ezek a fura figurák körülöttem, akik állandóan bámultak rám bárgyú mosollyal. Persze most már tudom, hogy ők mindannyian az én rabszolgáim és elég csak nyekkennem egyet, máris mindenki haptákba vágja magát és ki akarja találni, hogy mi bajom lehet. Pedig néha csak pukiznom kell egy óriásit és már minden príma. Dehát honnan is tudhatnák, ezek itt nem beszélnek babanyelven, hiába gondolják azt, hogy a kényeskedés meg az idétlen gügyögés annak számít. Sebaj, majd megtanulják előbb vagy utóbb, de még az is lehet, hogy én sajátítom el az ő vicces rabszolga nyelvüket hamarabb. 

A kórházban töltött napjaimra már nem is nagyon emlékszem, leszámítva, hogy az a nőszemély, aki történetesen az anyám 0-24-ben bámult rám átszellemülve, mintha kissé ketyere volna, meg aztán jöttek hozzánk különös alakok, akik mind-mind nagyon kíváncsiak voltak rám, de akkor még főleg szundítással töltöttem a napom legnagyobb részét, úgyhogy fütyültem rájuk. Az viszont már nagyon is élénken él az emlékezetemben, amikor beléptünk ebbe a hatalmas farakásba és megpillantottam azt a hófehér óriás bölényt odabent. Tudtam, éreztem minden kis végtagomban, hogy a mi kapcsolatunk nagyon különleges valami lesz, sőt, mintha már játszottunk volna együtt. Akkor, amikor péntekenként anyám takarítónőbe, apám meg a próbaterembe ment át. Na ez a nagy pocak minden lépésemet figyeli ám . 

Mutatom miről beszélek...

És erről…

Erről meg már nem is beszélek...

Mindig a nyomomban van ez a kis csacsi. Vagy hát igazából a rabszolgáim nyomában, mert én egyelőre még csak kismajomként csüngök mindenkin és úgy utazom itt a farakásban, meg néha már kicsit messzebbre is merészkedünk. Olyankor állandóan be akarnak tuszkolni egy nagy fekete-sárga járgányba, amit én UTÁLOK! Amint beleér a popóm, üvöltök, nagyon fáj benne a hátam, hát nem látjátok? Így történik meg mindig az, hogy orvul elaltatnak mielőtt beletesznek a vasba. Ravasz kis csőcselék. De én túljárok az eszükön és általában félúton felkelek, hogy aztán hazáig vagy legalább addig míg el nem alszom újra, cipeljék a csini hátsómat, ami állítólag szintén a világ legszebb és legcsinosabb seneke. 

Egyébként a kocsimon kívül továbbá nem kedvelem a hordozót, sem autós, sem kendő formájában, sem a cumit, sem a hintáztató kütyüket, küzdjenek csak meg a kegyeimért és a békés elalvásaimért. Eleinte gyűlöltem a pancsizást is és végig visítottam minden egyes fürcsit, de most már tudom, hogy ez a nap egyik legóriásibb mókája és alig várom a percet, hogy betegyenek a kádba hű szolgáim. 

Eleinte nagyon viccesek voltak ezek ketten és hát lövésük nem volt mi fán terem a baba, de aztán szépen lassan kialakultak a mindennapjaink. Jó gyerek vagyok nagyon, nem háborgatom őket éjszaka, csak ha már nagyon éhes a pocim. Olyankor jön anya rabszolga és jóllakat. Néha persze azt gondolom, hogy majd mókázunk kicsit hajnalban és próbálom elbűvölő mosolyommal levenni őket a lábukról meg marasztalásra bírni a buliban, de ők nem szólnak olyankor, csak leesett arccal megpróbálnak újra az álmok világába száműzni, én meg nem emlékszem hogyan folytatódnak ezek a történetek, úgyhogy biztosan sikerrel járnak. Vannak szeles napok - na nem a pukis szelesek - amiket nagyon nem szeretek, olyankor nagyon nem esik jól alukálni, ezt biztosan anya rabszolgától örököltem, mert állítólag az ő feje is tiszta zizzent lesz bolondos-viharos időkben. Aztán amikor már minden kötél szakad és nincs az az istenke, hogy engem alvásra bírjanak, akkor apa rabszolga előkapja a gittyót, mutter meg leporolja énektudását és ebből aztán nagyon mókás performanszok születnek itthon. A repertoár ilyenkor igen széles skálán mozog, az Egyszerű daltól egészen az Érik a szőlőig, voltaképpen mindent elnyomnak, aminek kívülről fújják a szövegét és végül ettől teljesen kinyúlok...30 percre, jobb esetben 130-ra. 

Valahogy így...

 

És persze vannak pillanatok, amikor nem én nyúlok ki először...

Amúgy meg egy szavuk sem lehet, tök jó alvó kölyök vagyok és képes vagyok 3 órát is szundítani egyhuzamban, de ehhez szükségem van a fehér bölény közelségére is a nappaliban. Imádom őt. Olyan jó puha és nedves a nózija, minden este, amikor elalváshoz készülődünk, akkor megsimizem és elköszönök tőle, aztán reggel, amikor kinyitom a csipám, ő már ott vár a nappaliban, hogy szépen induljon a napom. A nem bolondos-viharos napokon együtt sétálunk ki a gátra vele és Klári meg Rózi nagyanyámmal, hogy megnézzük az őzikéket meg a nyuszikat, akiket ő soha, de soha nem fog utolérni, hiába próbálkozik a nagy mamlasz. Na de majd én, a kis oroszlán egyszer jól megkergetem őket, mert hogy végül annyira jó volt odabent bugizni, hogy nem lettem rák, ahogyan ezek várták, de annál inkább ori, és azok közül is az igazán vérbeli. Azóta minden göncből oroszlánosat kapok, még zokniból is, ha véletlenül elfelejteném, hogy ebben a falkában bizony már én vagyok a vezér. 

Időről-időre jönnek hozzánk fura arcok, akiket 1 másodperc alatt leveszek a lábukról bűbájos pillantásommal, vagy ha éppen úgy tartja kedvem, akkor elzavarom őket éles oroszlán üvöltésemmel. Szóval nagyon úgy tűnik, hogy az igazi és egyetlen főnök ebben a kócerájban valóban én vagyok, Kovácsovics Léda. Néha találkozunk "majd megtudod" arcokkal. Nem tudom ezek mi fán termettek, de mindig csak ezt ismételgetik. Lehet papagájok. Őket annyira nem csipázom, de jól nevelt gyerek módjára meghallgatom a csipogásukat, viszont őket nem ajándékozom meg lélegzetelállító tekintetemmel,inkább alvó oroszlánnak álcázom magam, akit mint tudjuk, jobb is nem háborgatni. 🦁

Aztán van nekem egy nagyon jó kis cimborám a bölényen és a rabszolgákon kívül. Kincses Kencónak hívják, akivel már rabszolgáink hasában is együtt bandáztunk és az volt a titkos tervünk, hogy egyszerre bújunk elő, de végül egy nappal megelőztem a kis pocakot és aprócska születési súlyom napokon belül megduplázva, lassan a kg-ok számában is utolérem tesókámat. 

Hát igen, imádok enni. Ha egyetlen kívánságom lehetne, akkor az biztosan az volna, hogy folyamatosan cicik vegyenek körbe, soha ki nem fogyó nedűvel. Bár igazság szerint már egyre izgalmasabb számomra ez a különös világ, csomó klassz és érdekes dolog van benne, úgyhogy amikor éppen nem eszem vagy csicsizek, akkor egészen jókat mókázunk itthon a bölénnyel és a rabszolgákkal és van egy olyan érzésem, hogy ez csak egyre parádésabb lesz napról napra. Most mennem kell, mert etetés van és hát látjátok milyen jó arc a mutterom, simán megírok egy bejegyzést 10-20 nap alatt anélkül, hogy megzavarna 👌Hamarosan újra jelentkezem pajtikák. Addig is nagy pacsi Nektek. Ezeket meg csak úgy itt hagyom a következő 10-20 napra...

(Meg)szülősdi 👶💚

👶💚👦💚👧💚🐶

Féltem. Nem, nem a szüléstől. Hanem mert azon nagyon mákos emberek közé tartozom, akik nem, hogy semmilyen osztályon nem feküdtek eddig, de még csak a kisujjuk sem volt eltörve világ életükben. Félek a kórháztól. A fertőtlenítő szagtól, a kiszolgáltatottságtól, a barátságtalanságtól, az idegen ágyneműtől, a reggeli vizittől és gyakorlatilag mindentől, ami a hypo szagú falakon belül körülvesz és történik. Nyilvánvalóan mélyen szunnyad bennem valami nagyon rémes emlék, amivel már éppen ideje lenne farkasszemet néznem, de egyelőre igyekszem nagyon gyökeresen elásni magamban, aztán amikor eljön az ideje, hát majd kikaparom, mint a gesztenyét.

Szóval hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy vágyam. Egy vágyam az én, a mi mesebeli szülésünkről. Ezt valahogyan úgy vetítette az agyam, hogy otthon, a mi varázslatos kis kuckónkban egyszer csak megérzem azt, amire anyáink azt mondják - lányom bizonyossággal tudni fogod, hidd el nekem, nem összekeverendő és hasonlatos bármilyen más érzéssel. Szóval kezdetnek valami ilyesmire gondoltam, hogy majd jön a bámm meg az úúúú meg az aztamindenségit komám....és aztán szépen elkezdődik életem első vajúdása, amit gyönyörű szépen kitolunk addig, amíg hordó kis testem nem jelez, hogy hahó, itt az ideje elindulni Bibszli. Kórházba érkezés után frankón kifogunk egy - hogy az én mamikám szavaival éljek - "dzsentrimen" dokit, mellé egy atom jó arc szülésznőt, akiknek - ha esetleg én már nem volnék a helyzet magaslatán - Mátyusom elmondja klasszul megfogalmazott és összeírt (!!!) kívánságainkat, Rétől tanult technikáimat ezalatt észveszejtő ütemben nyomatom és ripszropsz, Léda baba már a karjainkban is lesz, mire mi kettőt pislogunk. 

Ühüm....jól van Erzsébet..arrivederci pistabágyám és hello drága cimborám, Mr Újratervezés. Oly rég láttalak már, esküszöm hiányoztál. 

Na most....

2022. július 15. VisegRock fesztivál 20.00 Mudfield koncert

M 

- Figyi, semmi para. Délben indulunk. Ha bármi van, akkor visszafordulunk még az útról. Az egyetlen gáz, ha már ott vagyunk és elkezdődik a koncert. De figyelni fogom végig a telót. Ha írsz, akkor lefújjuk a koncertet és indulunk haza. 3 óra az út. Sima liba. 

Én

- Oké, de megbeszéltem vele, megvár azt mondta :) 

2022. július 17. (a kiírt időpont napja) 07.30 Berettyóújfalu - szülészet / aminoszkópiás vizsgálat

Én

- Hát ha valamitől, akkor ettől tuti lebabázok. Ez borzasztó cuki. Miért kell ilyennek kitenni egy kismamát? És minden második napon ez lesz, amíg Lédus nem dönt úgy, hogy kipucol bentről. 

M

- Jól van, semmi baj. Mit is néztek most meg? 

Én

- Hogy tiszta-e a magzatvíz. Jó, hát végülis értem én és teljesen jogos. Ha így tudjuk meg, hogy jól van-e a kis zizi, akkor elfogadom. Csak hát na...érted. És képzeld 😔 Ha péntekig nem szülök meg, akkor be kell feküdnöm. Nem akarooooom. Nem, nem és nem. Na, de keine panik, ma este már tuti menni kell, nem akarhatja Ő sem, hogy be kelljen vonulnunk idő előtt ...na gyere, inkább együnk valami fűszereset. Hátha 👊

2022. július 18. 11.00 Berettyóújfalu szülészet /  NST vizsgálat

Doktornő

- Nagyon jó az NST, virgonc a gyerek. Jól érzi magát. Holnap 8.00 kópia. 

Én

- Remek, de ma este már tuti jönnünk kell, szóval az az időpont már fixen okafogyottá válik...

2022. július 19. 11.00 Berettyóújfalu szülészet /  kópia

Én

- Mit gondol doktornő, lehet ebből még péntek előtt baba?

Doktornő

- Igen, határozottan lehet, jól állunk Erzsébet. 

Én

- Rendben, akkor ma is megyünk egy jó hosszú kutyasétáltató kiruccanásra a tűző napon. Haha...

2022. július 20. 08.00 Berettyóújfalu - szülészet / NST vizsgálat 

2022. július 20. 22.40 Campus fesztivál Mudfield koncert

Doktornő

- Hát kedves Erzsébet, ez az NST nagyon nem jó. Kicsit lustácska a baba. Felvesszük az osztályra és délután csinálunk még egyet. Ha ott is hasonló eredményt mutat, akkor elindítjuk az útján. 

Én1

-Rendben...

Én2 (sokk) 

-Nem, nem akarom. Nem akarok befeküdni. Lustácska? Micsoda? 40 fok van kint, persze, hogy nem pörög és amúgy is mindig alszik ilyenkor, miért kell őt piszkutálni? Alszik, jól van, tiszta a vizem, jó az ultrahangom, még a magzatvizem szintje is frankón újra jó értéket mutat. Hülye NST, utálom, gyűlölöm. Stresszbe verem magam tőle. Nagyanyáink simán megszültek otthon mindenféle nst meg kópia nélkül, akkor mi miért vagyunk kitéve ennek az egész hajcihőnek? Nem vagyok beteg. Szülni a világ legtermészetesebb dolga. Ahh...nem akarom, nem akarom, nem akarom. Miért nem maradtam ma otthon? Egész éjjel le sem hunytam a szemem, csak forgolódtam, mint egy hátán vergődő béna bogár. Annyira éreztem, hogy valami ma nem úgy fog elsülni, ahogyan elképzeltem. 

M

-Nyugodj meg, nincsen semmi baj. Ha így kell lennie, akkor így kell lennie. Ha ma szülünk, akkor lemondom a koncertet, de nyugi, várjuk meg az eredményt. Addig meg itt maradok Veled. Bibi! Emlékezz rá mit mondott Réka, attól, mert nem pontosan úgy alakulnak a dolgok, ahogyan előre elterveztük, még nem jelenti azt, hogy ne tudnánk kihozni a maximumot a helyzetből. Mese kilenc hónap van a hátunk mögött, kérlek ne engedd el a kezét a finishben. 

Én3

-Te sokkal ügyesebb és bölcsebb vagy, mint én. Te tartod bennem a lelket, én nem is tudom mi lenne velem nélküled. Annyira szeretlek...

2022. július 20. Berettyóújfalu - délutáni ismételt NST vizsgálat 

Doktornő

- Egy picit jobb eredményt produkált a baba a délutáni nst-n, nem indítjuk be a szülést ma. 

Mindhárom én

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm fentiek 🙏 Akkor most már csak az esti koncertet kell kibírnod Lédus, de Debrecen közel van, szóval ne fogd vissza magad, ha nem akarod 💚

2022. július 21-24. 08.00 Berettyóújfalu - szülészet / mindenféle vizsgálatok

Földöntúli öröm és elkeseredettség kéz a kézben jártak körülöttem kánkánt a nap 24 órájában. Az éjszakai alvásaim leredukálódtak 3 órára, dehát minek is pihenni, amikor az ember lánya néhány napon belül életet ad első gyermekének, aki mellett úgyis roppant mód fitt és energikus lesz és átkozottul jókat alszik majd 🙆 Szóval simán belefér egy kis nemalvás. Így éjszakai mókázás gyanánt az addig napi háromszor gyakorolt szivárvány meditációt eztán rongyosra hallgattam és végtelenítve mantráztam magamban piszkos jó kis szülési tervemet, ezúttal már nem pontokba foglalva, hanem egyetlen pazar mondatba sűrítve, ami valahogy így hangzott: Kovácsovics Léda ezen a napon (értelemszerűen mindig az aznapi dátumot kapta meg szegény gyerek születése napjának) spontán módon, természetes úton, gyengéden, békességben és könnyedén jön a világra. Tádám...nagyon jól hangzik. Az olyan apróságokra, mint gátvédelemben szülni meg apuka vágja el a köldökzsinórt már nem adtam kérem szépen. Ki a kicsit nem becsüli alapon beértem volna mindig egy aznapi természetes szüléssel, ahol magától indul el Lédu. Ettől egyébként és a folyamatos meditálástól gyakorlatilag kiszálltam a testemből néha 😂, azonban egyik éjszakai mantrám közepébe éles, szívbe markoló és kissé ijesztő üvöltés vegyült. Kérlek istenem add, hogy ez ne a szülőszobáról szűrődjön ki. Biztos csak mókázik valaki kint az utcán. Ugye? Igaz? Biztos csak keriznek a gyerekek. Ahan...hajnal 3-kor, a fölötted lévő szobában. Ugye te is tudod, hogy most be akarod csapni magad? Na gyerünk, nagy levegő, zárd ki a külvilágot és mondd magad után Kovácsovics Léda ezen a napon spontán módon, természetes úton, gyengéden, békességben és könnyedén jön a világra. Kovácsovics Léda ezen a napon spontán módon, természetes úton, gyengéden, békességben és könnyedén jön a világra. Kovácsovics Léda ezen a napon spontán módon, természetes úton, gyengéden, békességben és könnyedén jön a világra. Kovácsovics Léda ezen a napon és én mondtam. Kismilliószor is...míg csak bele nem szundítottam a szépen fabrikált mondatomba és egy újabb forró, vizittel kezdődő napra nem ébredtünk ám bárhogyan kutattam, Kovácsovics Léda nem volt mellettem. Ohhh....shit. Sebaj, majd ma, vígasztaltam magam. És elérkezett július 24., amikor is már 1 héttel voltam túl a terminuson és csak bájos kérlelés útján sikerült elérnem a főorvos úrnál azt a kívánságomat, miszerint várjunk még egy kicsikét kedves doktor úr, holnap már biztosan elindul a kishölgy 🙈🙉🙊 S ekkor már ténylegesen nagyon hittem benne, hogy ez valóban így is lesz. Oké, este még van egy klipforgatás, ami bezavarhat, de én már nem zavarhatom össze ezt a gyereket az istenke szerelmére. Koncert ide vagy oda, jöhet klipforgatás, interjú, bánom is én. Nem alkalmazkodhat álladóan hozzánk. Úgyhogy Léda, uccu neki, indulj hát el most már, mert nincs az a kenyérre kenhető doki, aki még assztisztálna a könyörgéseimhez.  

Így hát boldogan vetettem bele magamat a vasárnap éjszakába és adtam át magamat a már szokásossá vált 3 órás csicsimnek abban bízva, hogy amikor reggel kinyitom a szememet, akkor egy poronty lesz az oldalamon.👶

2022. július 25. Berettyóújfalu - szülészet / reggeli vizit

Jó arc ápolónéni

- Jó reggelt! Na nézzünk egy vérnyomást meg egy szívhangot csajok!

Én

- Jó reggelt! Nem szült meg senki éjszaka? Mert én biztos voltam benne, hogy meg fogok 😏

Jó arc ápolónéni

- Nem, de nektek ma lesz egy ultrahang. 

Oké...gondoltam. Az sima. Uh-n mindig jól teljesítünk babával. Úgyhogy drága komimmal boldogan battyogtunk le soknapos, pizsinek álcázott terhesgatyánkban, egy szuper kis ultrahangra, abban a reményben, hogy minden francseszka lesz és még mindig tudjuk tolni az ifjakat, nehogy valaki azt gondolja, hogy ezeket csak úgy ki lehet robbantani egy kis oxitocinnal vagy burokrepesztéssel a jó meleg bunkijukból.

2022. július 25. Berettyóújfalu - szülészet / UH

Nagyon kedves doktor úr

- No Erzsébet, minden rendben van, de a magzatvíz még jó indulattal is nagyon kevésnek mondható, gyakorlatilag nincsen. Ez a baba már nem érzi magát komfortosan odabent és segítségre lenne szüksége, hogy elinduljon. 

Én

- Doktor úr, nincs több kérdésem. Ha a lányomnak segítségre van szüksége, akkor hadd szóljon. 

S ekkor gondolkodás nélkül engedtem el addig oly görcsösen szorongatott elképzeléseimet spontán belindult, otthon vajúdós, mesebeli szülésekről. Fénysebességgel "szaladtam" fel a szobánkba a cuccaimért, kaptam egy csini szülős koktélrucit 😁 és remegő ujjakkal tárcsáztam Mátét, hogy time to go barátom. S így történt, hogy ezen a mesés, izzasztó-tikkasztó, júliusi hétfő reggelen, amikor már a csillagok az oroszlánba léptek át, elindult a mi szülibulink. 

A szülőszobába lépve könnyek között nyugtáztam, hogy a mi drága, imába foglalt nevű szülésznőnk 💛 Kriszti az ügyeletes és eme örömömet azonnal rá is zúdítottam, gyorsan "megittuk a pertut" és közölte, hogy akkor most felhelyeznek egy klassz kis méhszájérlelő zselét, ami majd beindítja kellemesen a fájásokat, hogy aztán 6 óra elteltével kiötöljék, hogy mi lesz a következő lépés. Tekintettel arra, hogy magzatvizem gyakorlatilag ekkorra már nem volt, ez a bizonyos következő lépés a burokrepesztés lesz, mint megtudtam. Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Hol van még egy negyed nappal később....

Margó néni, aki történetesen végig pátyolgatott benti létem alatt és mindent megtett azért, hogy komfortosabbá tegye ottlétünket, átkísért az alternatív vajúdóba. Mennyei kis szoba kérem szépen, közepén böhöm franciaággyal, hogy apuka is elférjen rajta kismamó mellett két fájás között, fittlasztival, káddal, bordásfallal és minden egyébbel, mi szem-szájnak ingere, vagy legalábbis, ami egy kóser kis vajúdásban cimborád lehet 😆 Végül megérkezett Mátyásom is, orvosnak öltöztetve, talpig zöldben 😷 és kezdetét vette életünk legemlékezetesebb bulija 🥳 

Elindítottuk a nagy napra összeállított szülibuli setlistünket spotin és hol Bonobora ringatóztam a lasztin, hol RHCP-re himbáltam a csípőm, ami sokkal inkább hasonlított egy bálna párzási táncára, mintsem fénykorom táncparkett felszántására. A harmadik óra végére már javában megcsikiztek az első fájásaim és bizton tudtam, hogy ez csak valami mega vihar előtti csend lehet, arra meg gondolni sem mertem, hogy mi vár rám a hatodik óra végén, de Kriszti azt mondta, hogy ebből márpedig burokrepesztés lesz a kevéske magzatvíz okán, ha tetszik, ha nem. Hát nem merném állítani, hogy annyira tetszett, de tudniillik ez már nem kívánságműsor. Így araszoltunk a perceken és órákon át, amikor is a hatodik óra letelte előtt 5, azaz öt perccel, az én fenomenálisan intelligens burkom egyszer csak magától megrepedt és nüansznyi maradék magzatvizem a padlón landolt. Na igen ám, de természetanyánk kegyes húzása egyben azt is jelentette, hogy nincs több korzózás. Fel az ágyra anyukám. Már csak 4 ujjnyit(???!!!) kell tágulnod és jöhet a menet. 

Jó erős fájásokkal az 1 ujjnyi/óra, mondták akkor ők. Micsoda????😱 Mondtam akkor én. Na akkor kösd fel a gatyádat Bibó, mert csak most indul be igazán a rave parti. Anyukàm, Mamikám, Nővéreim, Pajtásasszonyaim, minden valaha élt női felmenőm szelleme és kraftja és minden női őserő nagyon sebesen érkezzetek meg hozzám, de azonnal, mert ez nem vicc, kérem szépen, gondoltam vagy talán mondtam is, de ekkorra már nem biztos, hogy tudatában voltam annak mi hagyja el a számat és mi az, amit csak gondolok. És akkor mélyen be, fújom a képzeletbeli lufit, hosszan ki, nyílik az én szépséges virágom. Lélegezz. Szünetben pihenj, de szünet már nem volt és amikor két órával később, a virágos-lufis performanszom közepette kezdtem azt hinni, hogy ez már a vég, akkor Kriszti közölte, hogy majdnem eltűnt a méhszájam, fél óra múlva szülünk. Nem hittem neki, pedig nem vert át. Fél óra múlva szültünk és nem egészen 15 perccel később a kis oroszlán már a mellkasomon pihegett, meseszép letisztult bőrrel, mintha csak az angyalkák pottyantották volna ide közénk. 

Tulajdonképpen az történt, kedves olvasó, hogy frankón úgy történt minden, ahogyan én azt megálmodtam és megfogalmaztam úgy a 6. hónap végén. Természetes úton, fájdalomcsillapítás nélkül, gátvédelemben megszületett a mi mesebabánk egészségben és boldogságban. S hogy hogyan tüntettem el a méhszájamat fele annyi idő alatt, mint az "elvárt" lett volna? Varázslattal, amit úgy hívnak hit és nagyon sokat tanultam róla tőled, Kuharcsik Réka, áldott legyen a neved 💚 🙏 🙌 és ezúton ajánlom tiszta szívvel minden kedves kismamának - aki nem a rettenet, sokkal inkább a csoda napjaként szeretné megélni gyermeke világrajövetelét - Réka szülésfelkészítőjét ➡ https://oromteliszules.hu/ 

Hát így esett, hogy a csoda velünk is megesett. Amikor már kezdtem volna elengedni hőn dédelgetett álomképemet az egész cécóról, akkor olyan emberek támogatásából és szeretetéből töltekezhettem és építkezhettem, akiknek a jelenlétéért és oltalmáért rendkívül hálás vagyok. Nem hálálkodtam még különösebben blogbejegyzésemben, talán csak a barátaim kaptak külön-külön egy-egy passzust. Ezért most úgy döntöttem, hogy megragadom az egyedülállóan szép alkalmat és köszönetet nyilvánítok. 

A teljesség igénye nélkül, hálától duzzadó szívvel ajánlom ezt a blogot Rének - Kuharcsik Rékának - akinek nem csak fantasztikus szakmai tudása, de gyönyörű lénye is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy július 25. életünk legmesésebb napjává váljon. Köszönöm Neked is, drága Nórám, hogy útmutatásoddal rátaláltunk erre az ösvényre 💚 

Nagyon köszönöm Gurmainé Margó néninek a támogatását s hogy ahogyan már fentebb is említettem, szebbé és elviselhetőbbé varázsolta minden egyes lépésével kórházi napjaimat 💛

Drága komimnak 💜 Török Berninek, akivel óriási élmény volt együtt viselni az édes "terhet" és időről időre megosztani egymással ügyes-bajos-bénázós-sírós-nevetős élményeinket. Az meg már csak a hab volt a mi nem túl édes tortánkon, hogy kórházas napjainkat is együtt élhettük meg és valljuk be, egészen otthonos kis szobát bűvöltünk magunknak az otthonról bevarázsolt kacatjainkkal 🙇

Az én imádnivaló Családomnak, akik folyamatos támogatásuk mellett, időt és energiát nem sajnálva segítettek sokszor erejükön felül és tartották bennem a lelket a nehezebb pillanataimban. Anya 💙 Apa 💙 Tesóim 💙 Rózi mami 💙 Anett 💙 Dori 💙 Matykóm és Lujzus 💙 Mamikám és Pápuaújgínea 💙 

Az én aranyat érő Barátaimnak minden támogatását és ezernyi üzenetét meg hívását akkor és azóta is💚

Köszönöm szépen a Berettyó Szülészet minden dolgozójának a kedvességét. Bácsáné Ecsedi Kriszti kívánom, hogy minden kismama olyan angyali kísérőt kapjon maga mellé, amilyen Te vagy 💛

Elmondhatatlan a hálám feléd Kovácsovics Máté 💗 Csoda vagy! Nem csak társként, de Léda faterjaként is. Nehéz leírni az érzést, amit irántad érzek vagy az érzést, ami akkor kap el, amikor elcsípek egy szerelmes pillantást a lányod és közted. Azt hiszem a mi Napfénytengerünk most teljesedett ki igazán. 🌅🌞

S végül, de nagyon nem utolsósorban, sőt....drága Lédám! Tudod, szerintem te vagy a legcsodálatosabb emberi lény ezen az őrült bolygón, akit valaha láttam és köszönöm Neked, hogy minket választottál családodnak. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a legboldogabb életed legyen itt köztünk.  

És ha majd egyszer a lányom megkérdezi tőlem, hogy milyen lehet szülni, akkor valami olyasmit fogok neki mondani, hogy.....katartikus. Nem e világról való. Idegen és mégis ismerős érzés. Mondják, a természet legnagyobb csodája, ami semmihez sem fogható. Kétségkívül az. Maga a csoda. A legvadabb vihar, amivel ember valaha szemben találta magát. Nem, nem az a fajta, amiben a ködgyerekek és a napsrácok kuncogva bújócskáznak egymással a horizonton elnyúló hófehér felhőtriceratopszok között. Nem is az, amiben kószán lengedeznek a fák ágai, levelei meg-megzörrennek és, ha egy erősebb fuvallat érkezik, akkor a diófáról lehulló hernyószerű virágok beborítják az előtetőt és nagyokat koppannak a polikarbonáton. Nem. Ez nem az a fajta vihar. Ez tomboló, mennydörgős, szikrákat és villámokat szóró, lamellából épített kerítéseket szétszaggató, idén ültetett zsenge fákat gyökerestül kitépő, trambulint a szomszéd kertjéből átrepítő, cserepeket a házról leszaggató vad, cudar égiháború, aminek lassan, de biztosan a kellős közepén találod magad, de kétségkívül a leglenyűgözőbb vihar, amivel valaha szemben találtad magad.

És én szívből kívánom minden nőtársamnak, hogy hasonló csodában legyen része. 🙏

👶💚👦💚👧💚🐶

Keep calm 🧘‍♀️ én nem te vagyok....pszt

A gyerekszájban az az über cuki, hogy kendőzetlenül őszinte. A felnőttszájban az a kiábrándító, hogy szándékosan gonosz tapintatlanságát próbálja ugyanezen őszinte címszó alatt rád okádni. 

"Nem adják ingyen, készülj fel! 💲" - Semmi baj, sokan megcsinálták már előttem is 🙅

"Neked se legyen jobb, mint másnak 😏" - Köszönöm 🙏 

"Nem félsz?" - Te félsz? 

"Már éppen itt volt az ideje! ⏳" - Jaj igen, már épp meg akartam váltani a sírhelyemet 🕂

"És akkor mi lesz Pabloval? 🐕" - Nem értem a kérdést 🙎

"Nem fog tovább bennmaradni! ⏰" - Tényleg? Te beszéltél vele erről? 😉

"Ott fekszel majd kiszolgáltatottan, szétszakadva 😱" - Nem bánod, ha most elszaladok pisilni? 

"Ugye már nem jársz tornázni?Ugye?" - Nem, én 9 hónapja ülök és fekszem egy helyben 💁

"Hmm...szépen kikerekedtél" - Igen, köszönöm szépen 🙏

"UGYE NEM hiányzik a cigi?" - Nem, természetesen nem gondolok sem cigarettára, sem jó fröccsözésekre, hajnalig tartó mulatozásokra meg főleg nem. Hiszen ez mind ördögtől való. Én pedig maga voltam a megtestesült kis angyal világ életemben...👿

"Tényleg terveztétek? Azt hittem, véletlen volt..." - Tessék😦???

A kilencedik hónap utolsó napjai felé döcögve -hmmm, nagyon kifejező ez a szó 🐧 - már nem annyira kívánom az emberek társaságát, köszönöm szépen. Még egy szétszakadós, oxitocinos, burokrepesztős, érzéstelenítős vagy 24 óráig vajúdós sztori és tökön szúrnám magam, ha lenne olyanom. Ámde szerencsére nincs, így ez a veszély nem fenyeget, de azért ennek ellenére minden lelkifurdalás nélkül fordítom el összes figyelmemet az effajta, bájos megjegyzésektől. 

Szóval az utolsó hetek már nagyon befelé fordulóssá és a kis tigrisre tekintőssé váltak, s nagyon jól is van ez így, azt hiszem. Sőt. Ez így van rendjén, pontosan tudom. Nem voltak olyan eszeveszett nagy meggyőződéseim rövidke életem során, de ez pont olyan valami volt, amiről szentül hittem, hogy így kell lennie. Annyira zsigeri, annyira ösztönből jön, annyira külvilágtól elfordulós és tömegtől elvonulós meg felesleges csacsogásokat elhagyós és belső hangra figyelős, hogy ennél természetesebbet nem tudok elképzelni. Valahogyan így élnek a gondolataimban ősanyáink, akik szülés előtt visszahúzódnak biztonságot nyújtó fészkükbe, ott figyelik testük és lelkük minden rezdülését, miközben gyengéden kapcsolódnak a bennük lüktető kis élethez, becézgetik, szavaikkal simogatják, dalaikkal hívogatják őket, míg egyszer csak a szívük alatt melengetett kiscsibe elég erősnek érzi már magát ahhoz, hogy megtörténjen a születés csodája. Ma ugyanez a folyamat valahogy úgy néz ki, hogy fejedbe húzod kedvenc pulcsid kapucniját, begyűröd a fülest, elindítod a kedvenc spoti lejátszási listádat és elindulsz csak úgy, úgy cél nélkül csak el. Talán csak a hálószobáig, behúzod a függönyöket, ledobod magad a számodra jelenleg legnagyobb biztonságot nyújtó ágyikódba és ezredjére is megcsinálod a szivárvány meditációt, vagy fogod az ebet és jó nagyokat sétálsz vele lehetőleg olyan placcokon, ahol nyúl-, gyík-, meg őzpajtikon kívül egy teremtett lélekkel sem találkozol, csak nagyon, de nagyon ritkán egy másik, szintén kutyát sétáltató arccal, aki halálra rémült tekintetével adja tudtodra, hogy telerakja a nacit, ha nem teszed rá a pórázt a kutyádra, aki történetesen a világ legjámborabb jószága, de ő ezt nem tudhatja nyilván, mert ugyan még gyerekből van, neki már megtanították a felnőttjei, hogy kiskutya kis gond, nagykutya nagy gond. Ami persze a legkreténebb gondolat, amivel valaha találkoztam, de szívük joga így gondolkodni, csak legalább ne adnák tovább saját félelmüket csóri kölyöknek. Így hát belül nagy duzzogva, kívül kényszermosolyogva megteszed, de hótziher, hogy többet ebben az időpontban nem jöttök ugyanezen az útvonalon. Szóval másnap lehet megint a hálószobás verziót választod, de ez tök oké most. Na szóval pár napja offoltam a külvilágot. Nem nagyon létezik más, csak én és a gondolataim. Csak én és az érzéseim. Csak én és Ő. Csak mi és Ő. Csak mi. Mi négyen. Mert már így vagyunk egy csapat. Egy család. Család....👧👶👦🐕💛 És nem, nem azért mert "már éppen itt volt az ideje" vagy azért "mert becsúszott". Hanem, mert így volt megírva odafent kedves felnőttek s egy kicsit talán még mi is tettünk az ügy érdekében 🙈🙉🙊

Viszont az van, hogy bizton állítom, minden ziziségével együtt, életem legkiegyensúlyozottabb és legcsodálatosabb 9 hónapját tudhatom magam mögött és bármikor újraélném minden percét Veled Kovó 💗. Kérlek nézd el nekem megbolondult hormonjaim egyáltalán nem kedves kis hecceit, különös tekintettel arra, hogy az első hónapokban szemrebbenés nélkül belealudtam az esti beszélgetéseinkbe, meg hogy az esetek úgy...hát nem is tudom, talán 70-80 %-ban nem annyira szerettem a tükörbe nézni és ennek megannyiszor hangot is adtam, amivel tudom az agyadra mentem, aztán azért se haragudj, hogy pillanatok alatt elveszítettem a türelmemet, meg hogy néha fogalmam sem volt mi bajom, de piszok jól esett tombolni.....nagy mákom van, hogy ennyire szeretsz 💓 és roppant szerencsés perszóna vagyok áldott állapotom minden pillanata miatt is. Néhány hét rosszullét, +10 kg, kilencedik hónap utolsó napjaira éppen csak megduzzadt ujjak és egy kis felborult hormonháztartás? Hagyd már magad Erzsi! És tényleg...imádtam, szárnyaltam, befelé figyeltem, rengeteget tanultam, türelemről, empátiáról, elengedésről és kapcsolódásról, s azt kell mondjam nagyon ügyes volt odafent az, aki kitalálta ezt a 9 hónapot. Nagy pacsi érte főnök 🙏🙌

Két dolog teljesen biztos az életben, két dolog, amire nincsen ráhatásunk, jobb esetben legalábbis nincs. Születés és halál. Mindkettő bizton bekövetkezik, nem tudjuk hogyan, hol és mikor, milyen körülmények között, miért vagy miképpen, de kétséget kizáróan megtörténik. Bár még nem tudom, hogy a kisasszony mikor méltóztatik kibújni 💛 de azt fixen tudom, hogy bármikor és bármilyen körülmények között is érkezik el az idő, az kétségkívül a megkoronázása lesz az elmúlt időszaknak... 👑

"Nem adják ingyen, készülj fel! 💲" - Vajon itt mire gondolt a költő? Jobb, ha elmondja, természetesen puszta jóindulatból, hogy - szerinte - ez rémes lesz, vagy tényleg úgy gondolta, hogy készüljünk sok lóvéval? 😏 😄

"Neked se legyen jobb, mint másnak 😏" - Ha egyet kívánhatnék, akkor az biztosan az lenne, hogy mindenkinek legyen legalább ennyire jó, mint nekem 💛

"Nem félsz?" - De, mint mindenki más is. De, kicsit félek, de már egyáltalán nem rettegve, hanem izgalommal telve várom a napot, az órát és a percet is, hogy végre a kezünkben tarthassuk ezt a kis csodabogarat és ez az izgalommal teli várakozás már réges-régen legyőzte bennem a tapintatlan anyukák által belém ültetni próbált valamennyi félelmet. 

"Már éppen itt volt az ideje! ⏳" - Kevés olyan alkalom volt, hogy ne adtam volna hangot annak az elképzelésemnek, miszerint mindennek pont akkor jött el az ideje, amikor megtörténik. Egy perccel sem korábban vagy később. Ráadásul ezt nálam ezerszer okosabb emberek is megmondták már. Kismilliószor. Ezt tudtad? Ezért van az, hogy pont abban a pillanatban történik meg, mert akkor jött el az ideje....érdekes, nem? Sőt! Képzeld, én rettenetesen hálás vagyok azért, hogy éppen most jött el az ideje és nem 10 évvel ezelőtt, mert őszintén megmondom neked, én elég hülye gyerek voltam még akkor és aligha álltam volna készen korábban erre. Hmmm....ismered azt a jelenséget, hogy menopauza? Hát én nem vagyok egy szaki, de azt azért tudom, hogy fixen nem lépek még mostanában a változókorba, szóval szerintem elég klassz, hogy van még egy csomó időm többszörösen is anyává válni ⏳

"És akkor mi lesz Pabloval? 🐕" - Ha engem kérdezel, bár nem tudok kutyául, vagyis szerintem igen, de ebben nem mindenkinek egyezik meg velem a véleménye....szóval Pablo köszöni szépen, elég jól van. Továbbra is a kutyák atom király életét éli, napközben nagyokat alszik a fél nappalit beterítő, pihe-puha ágyikójában, ha éppen nem a fene nagy kertjében molyol valamit, nagyokat sétál meg rohangál a gáton délutánonként, egészségeset kakil 💩, drágább kajával tömi magát, mint mi magunk, rendszeresen jár doktornénihez, ha szükséges, nyomatja a vitaminokat, kiskirályként ugatja a postásokat, Kínáig tartó alagutakat ás, kipisálja a frissen ültetett tujákat a kis genya, cserébe megkíméli a gyönyörű leandereimet💚🌲, de ami most a legjobban izgatja a fantáziáját és a világ legboldogabb kutyájává teszi őt, az éppen az, hogy néhány napon belül érkezik erre a bolygóra legeslegjobb jó barátja, akivel -mondom nem tudok kutyául, de én úgy értettem - élete végéig elválaszthatatlan cimborák lesznek. 

"Nem fog tovább bennmaradni! ⏰" - Hát....nem vagyok benne biztos, hogy ezt most a tenyérvonalaimból következtetted ki vagy titokban kártyát vetettél nekem otthon, de biztos vagy te ebben? Nem tudtam, hogy orientálódsz az ezotéria ezen területe felé. Viszont akkor nézd már meg azt is a varázsgömbödben légyszi, hogy mik lesznek a következő heti lottó nyerőszámok 🎱 

"Ott fekszel majd kiszolgáltatottan, szétszakadva 😱" - Köszönöm, hogy igyekszel szemléltetni a dolgot, bár nem biztos, hogy értem miért jó ez neked. Benne van...de tudod nekem egészen más elképzelésem van a szülésről. Aztán, ha eljön az idő, frankón szeretném megtapasztalni a saját bőrömön, hogy mi a stájsz, úgyhogy nem szükséges megosztanod az ilyesfajta emlékeidet velem 👎

"Ugye már nem jársz tornázni?Ugye?" - De, te képzeld el, a 7. hónapig kentem neki. Viszont nagyon durva, mert nem hiszed el, de végig tisztában voltam vele én magam és az edzőim is, hogy kismama vagyok, így frankón külön feladatsort kaptam általában, ha valamit nem szabadott csinálnom. És ezúton meg is ragadnám az alkalmat, hogy hálámat fejezzem ki nektek csajok (Dori, Dzsúz és Betti) a külön nekem szentelt figyelmetekért és az extra feladatokért. Plusz hatalmas respekt Felde Rebekának, aki nyilvánvalóan nem fogja olvasni ezt a blogot - és bár Ő nem tud róla, de legjobb barinőm volt az itthoni zona mom edzésekben 8 hónapon keresztül. 💪

"Hmm...szépen kikerekedtél" - Igen, megettem egy gyereket 👾👶

"UGYE NEM hiányzik a cigi?" - Naná, hogy hiányzik. Az elején le tudtam volna hányni mindenkit, aki egy hangyafasznyit is füstös volt, aztán szépen lassan elmúltak az émelygős napok és beköszöntött a tavasz, kinyitottak a teraszok, ahol mindenki kortyolta a finom borocskáját és én legszívesebben még a fülembe is cigarettát nyomtam volna. Ám nem tettem.💪

"Tényleg terveztétek? Azt hittem, véletlen volt..." - Hát én nem vagyok egy nagy bioszos, de azt azért megtanultam, hogy tutira nem a gólya hozza a babát. Vagy lehet, hogy még van olyan, aki azt hiszi, hogy csak úgy random ledobják ezek a szegény madarak a nők hasába a porontyokat lesz, ami lesz alapon? Mert, ha így van, akkor teljesen jogos a kérdés. Nos nem, nem álltam alá egy kéményen fészkelő gólyának sem és nem is a szentlélek által fogantam meg. Kovácsovics Máté és jómagam frankón elterveztük, hogy mindösszesen 1 év nevörendingláv után, nagyon boldogok lennénk, ha bővülnénk egy "kicsimivel" (haha, ez majdnem pont úgy hangzik, mint a kiscsimi 💛) és 3 hónapra rá, láss csodát mi történt....💥

Hát így jutottunk el a véghajrába a mini rock 'n' roll királynővel és izgalmakkal telve várjuk a pillanatot, amikor úgy érzi, elérkezett az idő. Addig meg üzeni a felnőtteknek: "Csak semmi süsü megjegyzés a szülés előtt álló mutterkáknak, mert kijövök és rendet teszek! Értem?" Ez mondjuk elég ijesztően hangzik, ha nem az én gyerekem lenne, biztosan nem húznék vele ujjat 🐒

Szóval keep calm, a tapintatosság még mindig menő dolog, add tovább...pszt....hamarosan jelentkezünk ✌

Kiscsibe 🐣

Egy borongós november eleji vasárnap délelőttön...

🎬

Kezemben egy elképesztően halovány eredménnyel, agyamban pedig százhuszonkétezer kiforratlan gondolatcsírával trappolok végig a folyosón, miközben igyekszem valamilyen módon emberi, nem túl eltorzult és éppen kasztrálás utáni kani hangján közölni életem szerelmével, hogy bizony nagyon úgy fest a dolog, hogy ez a teszt bármilyen sápadtka is ebben a pillanatban, épp annyira pozitív.

Gép fénysebességgel felnyit, cikázó gondolatok blokkol, google a barátod, ha valaki, akkor ő kétséget kizáróan tudni fogja a választ: 

K E R E S É S: halvány csík a terhességi teszten

!bazi nagy enter!

Nagyjából 67 300 találat 0,6 másodperc alatt...hát tényleg frankón tudja, nem normális dolog, mindegy, egy pillanatra sem lepődöm meg. 

"Ha pozitív vonalat lát, még ha az halvány is, a rövid válasz az, hogy: Igen, Ön nagy valószínűséggel terhes."

baszki

görget...

"Igen, a halvány két csík is pozitív eredményt jelent, csak még valószínűleg nagyon korai terhességről van szó."

baszki

görget...

"Az én halvány csíkom a szomszéd szobában durmol édesdeden"

baszki

görget...

"A halvány csík is csík"

baszki baszki baszki

nem görget tovább...😱

Hmm.....akkor most mi legyen? Csinálni kellene még egy tesztet. Nem? De. Nincs itthon másik bakker. Persze, mert hirtelen felindulásból már csináltál egyet két hónappal ezelőtt, majd néhány nappal azután még egyet teljesen indokolatlanul. Hülyebibi. Jó, de vasárnap dél van, nincs gyógyszertár. Csak ügyelet. De most komolyan menjünk el egy terhességi tesztért az ügyeletes gyógyszertárba? Ez nem vészhelyzet! Ó, dehogyisnem, a maga szelíd értelmében nagyon is az. Persze, nem para. De akkor is meg kellene várni vele a reggelt, nem? Tudod, első vizelet mindent visz. Jaja , persze, hogy tudom, minden nő tudja. (Dehogy tudod.) Hát akkor megvárjuk, de fél6-kor kelünk és akkor még nincs nyitva a gyógyszertár. Jogos. Nem bírom ki addig. Úristen. Terhes vagyok? Ez most komolyan velem történik? Bizti nem vagyok, nem jöhetett össze ilyen hamar. Úgy elszívnék egy cigit, legalább csak hogy egy kicsit megnyugodjak. Hülyebibi. Nincs cigi. Miféle anya vagy te, ha most rápippantasz? Tudtam, tudtam, tudtam, annyira tudtam, hogy így fogom letenni. Egyik napról a másikra, amikor megjelenik az a "mostmiértnemtudegyértelműenmegjelennihülye" második csík. Azonnal fejezd ezt be és húzzál el a gyógyszertárba!

A fenti gondolatok tulajdonképpen egy párbeszéd sorai is lehettek volna, ha ez nem az én sztorim volna, de persze mondanom sem kell kinek  az agyában játszódott le a "dialógus" a másodperc töredéke alatt 😩

Másnap, hajnali 5 óra előtt néhány perccel...

🎬

Ezen is két csík van baszkikám. Nincs mese, ez pozitív. Úúúúúúristen Máté, terhes vagyok! 

Nagyjából másfél hét hiszti, pánik, örömmel átitatott kétségbeesés és zavarodottság, meg sok-sok órányi beszélgetés és fejet rendbetevő diskurzus után, amiért soha nem leszek elég hálás Neked 💓, valami végérvényesen megváltozott hirtelenjében feldúlt lelkivilágomban. Pont úgy, mint azon a napon, amikor a fiú meg a lány között egyszeriben csak  utat tört magának az elfojthatatlan. Megmásíthatatlanul és végérvényesen. Amiről akkor itt🐲👑💝 írtam. 

2021 decembere...részlet egy, a bunki falán hagyott üzenetből...

🎬

Én: Tudod, nagyon kerek minden. Talán sosem volt még ilyen szabályosan az. Imádom ezt az egészet, amiben benne vagyunk. Imádok a tükörbe nézni...imádom a még egyáltalán nem a babavárástól, sokkal inkább csak a pogácsától növekvő pocakomat nézegetni napról napra és hétről hétre 🙈🙉🙊 Imádok arra gondolni, hogy pontosan ilyen életet képzeltem el magamnak, amikor a felhőn lóbáltam a lábam. Imádom a gondolatot, hogy ez a pici lélek, aki már itt van velünk hetek óta fizikálisan is, ugyanezt érezte, amikor még ő is csak a felhőről himbálta a lábacskáit, mialatt nézett minket és már pontosan tudta, hogy ilyen boldogságban fogjuk őt várni. Nem hazudtak azok, akik azt mondták, hogy ez egy egészen különleges állapot, ha a tökéletes ember van mellettünk. Imádom minden percét az émelygéssel, hányással, hátfájással, brutál ütemű cickó növekedéssel, görcsökkel, aggodalommal és a nyavalyás megbolondult hormonjaimmal együtt. Mind édes. S csak egyetlen dolog jár a fejemben, hogy minden így kerek. És nem várom, hogy elteljen a 9 hónap, mert meg akarom élni minden egyes napját, óráját és percét, mindennel együtt, mert kétségkívül ez életem egyik legszebb időszaka. Köszönöm Neked, hogy vagy, hogy elhoztad az életembe a valódi boldogságot. Tudod én csak meg akartam ma Veled osztani ennek az érzésnek egy szeletét, mert hát amit érzek, az ennél sokkal, de sokkal több. Ez csak a csúcsa a boldogsághegynek, amit most éppen megvilágítanak a nap sugarai. A többit meg majd megmutatom később, amikor nem lesz ilyen felhős az ég 🙏

Ő: Hát ez mesés volt, könnyeket előcsalós. Írj egy blogot erről kérlek 💗

Én: Meglesz 🙆 

Kiscsibe 🐣...

🎬

K.L.: Tudjátok én még nagyon tökmag vagyok, éppenséggel azt már tudom, hogy nunóm van, viszont mindösszesen csak akkora vagyok, mint egy közepes méretű banán 🍌, de már jár kezem-lábam, biztosan azért, mert ez a két jóvágású, akik a szüleim, folyamatosan muzsikálnak körülöttem, ráadásul néha teljesen indokolatlanul váltanak metálról technora és fordítva, így nem tudok mást tenni, csak követni a ritmust és rázni a buleszt idebent a jó melegben. Anyám meg van róla győződve, hogy én a techno és a metál házasításából jöttem létre és végül így lesz belőlem majd egy kis csodagyerek. Csodagyerek => Prodigy. Értitek 😏 Ha-ha-ha-ha.... Ezt az ötletét egyébként annyira átütőnek tartotta, hogy egyenesen le akarta védetni, mint saját szellemi terméket 😂😂😂 Borzasztóan szédült tyúk néha, szóval biztosan csupa móka és kacagás lesz az életünk együtt. Apám meg legalább ugyanennyire kába és ilyenkor szereti tovább színezni anyám történeteit, amiből aztán egészen különleges és még annál is viccesebb szituk születnek. Meg ott van az a nagy szőrös, fehér jegesmedve, aki mostanában egy tapodtat sem mozdul anyám mellől. Testőr féle lehet gondolom, máskülönben miért nem hagyná magára ezt a nőszemélyt sohasem. Vagy lehet ő a tesóm👀? Nem tudom, mindenesetre remélem nekem nem lesznek ilyen csoszkó fülecskéim meg hosszú farkincám. Bárhogyan is, azt már biztosan tudom, hogy ő lesz az én legeslegjobb jóbarátom attól a perctől kezdve, hogy meglátjuk egymást odakint. Mondjuk fura, de szerintem néha már lát is ez a kis pocak 🐶. Meggyőződésem, hogy velem játszik minden péntek este, amikor anyám takarítónőbe, apám meg a próbaterembe megy át. Hát szóval ők az én családom, kicsit zizik, de azt hiszem számomra kétségtelenül a legtökéletesebb tökéletlenek. Amikor először vettem jobban szemügyre őket, akkor még egy szép felhődinoszauruszon csücsültem odafent, azon tanakodva, hogy vajon mikor jön már el az a pillanat, amikor nagy sebességgel ledobhatom magamat ide közéjük. Aztán egy októberi napon, valaki megkongatta fent az angyalharangomat 👼 és a főnök azt mondta itt az idő, Bibi és Máté már nagyon várnak rám. Úgyhogy fogtam a cókmókom, jó nagy lendületet vettem és levetettem magam erre a Föld nevű bolygóra, a bolondéria kellős közepébe. 

Na most ez még nem jelenti azt, hogy holnaptól már együtt bandázunk. Nem-nem. 

Azt mondják a tudorok, hogy majd valamikor július közepén talizunk először face to face, mert addig itt bent kell bugiznom, ha törik, ha szakad. Szóval ügyes kölyök leszek és ígérem kitartok addig. Még akkor is, ha felváltva kell nyomnom a pogót meg a rave-partyt 😶 Addig meg biztos vagyok benne, hogy az őseim néha jelentenek majd hogylétem felől. Nem soká tali ✌👶

🎬