"afeketefehérember" VS "aszínesember"

Tedd a szívedre a kezed és nézz bele a tükörbe. Nézd meg jól az arcod. Kezdd a szemeiddel. Úgy tartják a lelked tekint vissza rád. Milyen színben látod most magad? Fekete-fehér vagy színes a kép? 

"afeketefehérember":

A dolgok rendje az pontosan úgy van, ahogyan TE megalkottad saját elméddel. Van jó és van rossz. Nincsen kicsit jó vagy kicsit rossz, nincsen elfogadható, meggondolandó, átértékelendő vagy a TIÉDTŐL eltérő, pusztán elfogadhatatlan, meggondolatlan, hülyeség, szemét dolog. Te nyilván egész életed során követendő példa voltál mások számára, maga a megtestesült jóság és tisztaság. Neked még gondolati szinten sem voltak agymenéseid, mint szégyenteljes színes társaidnak. Nyilván volt egy sorod vagy utad vagy tudom is én mid volt neked barátom, de frankón olyasmi lehet ez, mint a mennyországba vezető ösvény...mármint szerinted, ahova színtiszta gondolkodásod és tetteid vezetnek majd el. Szerinted ide mindenkinek be kellene állnia, te is ott menetelsz és, ha a másik nem, akkor az egy kis pondró nyilvánvalóan 🐛 bár megsúgom, hogy a hernyókból pillangók lesznek előbb vagy utóbb, de biztosan. Te, te kis "feketefehéremberke", te nem hibázol, tökéletesen teljesítesz, színesék ellenben veled igen, mondjuk ők nagyon is sokat, legalábbis szerinted. Neked nincsenek mocskos kis titkaid, mint 13 éves korodban a suli melletti élelmiszerbolt mögött szívott első cigaretta vagy a diszkó mögötti első csók és még sokkal több is....Tuti, hogy Te még életedben nem nyomtál be úgy istenigazából, de valószínű még egy gyűszűnyi sem csúszott le a torkodon. Te biztosan nem eszel cukrot vagy vega vagy, de lehet, hogy egyenesen vegán és tökéletes a bícsbádid. Szerintem te eddig csak klassz könyveket olvastál, már ha egyáltalán olvastál te életedben egy sort is a matekpéldákon kívül. Az ízlésed rendkívül kifinomult és egyedi, leszámítva, hogy minden második "feketefehérember" ugyanebben a göncben tolja, mert a divat az nagy úr és ha Berki Krisztián felesége (aki szerintem már nem is az, de mikor én utoljára tv-t néztem, akkor még az volt) így öltözik, akkor neked is úgy kell. Neked príma életed van, nagy ház és kert, kötelező kutya-macska "kiegészítővel", úgy, ahogyan kell. A te életedben világra szóló lagzi követte a lánykérést, a második gyerek az elsőt és életetek végéig tartó hűség a mézesheteket.  

Várj! Nem így volt? Nem létezik....pedig te egy tökéletes, idealizált világban élsz, nem? Ott nincsen kicsit jó vagy kicsit rossz. Ott csak jó és rossz van. Na, de ne szaladjunk ennyire előre. A kék sarokban "aszínesemberek"...FIGHT!

"aszínesember": 

A dolgoknak nincsen rendje, minden úgy történik, ahogyan történnie kell és akkor, amikor eljött az ideje. Sem előbb, sem később. Te elfogadod, hogy van kicsit rossz és kicsit jó, néha lehet elgondolkozol rajta, hogy miért történik az, ami éppen történik, de ez a gondolati sík általában el is illan a fejecskédből, elvégre te azt mondtad, hogy minden úgy történik, ahogyan történnie kell, lásd fentebb. Szóval carpe diem. Ultra gáz lenne, ha szembeköpnéd magad és eztán ezzel szembe mennél. Te azt gondolod, hogy életedben nem voltál példakép, de még csak meg sem jegyeztek a környezetedben élők. Te elfogadod, hogy néha hibázol vagy annál kicsit többször is, dehát emberből vagy és nem fémből, szóval sima. Nem gondolod, hogy tiszta vagy és szent, ellenben van egy csomó rejtett emléked. Igen, te biztosan bagóztál a bolt mögött és simán csókolóztál két fiúval is egymás után egy este alatt, amikor 15 évesen elmehettél a dizsibe. Hát...carpe diem, gondoltad akkor. Viszont nem szégyelled magad emiatt, mondjuk nem is kell, mert tudod, emberből vagy, nem fémből és néha megesik, hogy az ember, a "nemkategorizáltember" hibázik, már ha ez hibának minősül. Mondjuk "feketefehérék" szerint biztosan. Szerintem te sokat olvasol, mindenfélét és a matekpéldákat meg gyűlölted világ életedben, de még az is lehet, hogy imádtad az egyenletek világát és életedben nem lapoztál bele egyetlen regénybe sem. Talán te nem a kirakatból öltözködsz, de nem is nagyon érdekel a divat, az meg főleg nem, hogy mások mit viselnek, mert ez egy huszadrangú kérdés a te életedben, viszont kicsit mérges vagy, hogy egyen világban élünk az élet ezen területén (is). Talán nincs nagy házad, sem kocsid, de még az is lehet, hogy van. Imádod az állatokat, de elképzelhető, hogy allergiás vagy a kutyaszőrre, így fél életeden át küzdöttél a hiányukkal, miközben szétszeretgettél minden ebet, aki az utadba került. Talán sosem kérték meg a kezed, viszont benne van, hogy már a negyedik házasságod is dugába dőlt, miután háromszor elváltál és végül az ötödik emberben találod meg saját önmagad és örökké a kezébe adod a saját tappancsaid. Lehet, hogy voltak mézeshetek, de még az is megeshet, hogy nem. Bárhogyan is volt, te elfogadod azt, ami volt, ami van és ami lesz. 

Oké...most pedig újra tedd a szívedre a kezed. Sétálj a tükör elé és nézd meg jól magad. Mit mondanak azok a szemek? Vannak titkaid? Estél már el életedben? Ettél már csokit életedben? Árulkodtál már életedben? Füllentettél már életedben? Csalódtál már életedben? Gondoltál már olyanra, amire nem szabad? Szerettél már igazán életedben? Szerelmeskedtél már életedben? Volt már olyan, hogy csak egy kicsit fájt? És olyan, hogy majd' belepusztultál? Bántottál már valakit meg életedben? Téged bántottak valaha? Válaszolj! Mit gondolsz, te melyik "kategorizáltember" vagy? Ha "feketefehérember" vagy, akkor tudod te soha, de soha nem élheted le az életedet egyedül, viszont nem vagy normális, ha néha vágysz a magányra és ha nincsen legalább egy BMW a garázsban, akkor akár el is búcsúzhatsz ettől a címtől.  Ha "színesembernek" véled magad, akkor jó, ha tudod, hogy valaha te is a másik tábort erősítetted, csak történt valami az életedben, ami megtörte addig vallott világnézetedet és egyszer csak színes lett a kép. 

Figyi! Képzeld el, hogy baromi tehetséges fotós vagy. Évekig spórolsz a legújabb Canon fényképezőgépre - bár fogalmam sincs ez milyen kategóriának számít fotós berkekben, pedig próbáltam után nézni, eskü - és amint ellövöd életed első fekete-fehér képét pöpec, új masináddal, akkor elhajt melletted egy kamion. A gáton vagy, tudod a közúti hídhoz közel eső részén, a gátőr háznál, szóval csak pár lépésnyire a negyvenhetestől. Szóval jön ez a fránya kamion és épp a fényképeződre pattan egy óriási kavics. És abban a pillanatban, a kijelződön addig áhítattal bámult első fekete fehér képed közepén, egy óriási szivárványszínű zúzódás keletkezik....de végülis te művész vagy, nem? Hiszen fotózol. Hát nem gyönyörű, ahogyan megtöri az egyhangúságot a cifra színkavalkád? 

Tedd a szívedre a kezed és nézz bele a tükörbe...most ki néz vissza rád?