- Fej vagy írás?
- Fej!
- Oké, de akkor az a jobb vagy a nem jobb, vagy a sokkal jobb?
- Nem jobb???? Mi az, hogy nem jobb meg sokkal jobb? Ilyen nincs. Jó vagy rossz és bamm. Ennyi van. Igen vagy nem van. Fekete vagy fehér van. Fent vagy lent van. Jobb vagy bal van. Kint vagy bent van. Ennyi van. Nincs más. Ennyi van. Nemdebár?
Nem, nagyon nem! Hetekig töprengtem mi lehetne a következő témám. Gyakorlatilag non-stop képes volnék írni szerelemről, boldogságról, mosolyokról, igaz barátságról, ölelésekről, felkelő és lemenő napról, madárcsicsergés okozta eufórikus örömökről, az anyámról, az apámról, gyerekekről, kutyáról, költözésről, fészekrakásról, megnyugvásról, tanulásról, megértésről, elfogadásról, meg minden olyan szépségről, amik mindennapjaim részét képezik, még olyankor is, amikor egy kis harc előzi meg őket. Jobb ember lettem. Kétségkívül figyelmesebb és türelmesebb. Szeretem ezt az énem. Nem bírál, nem bánt szándékosan, nem akar elbújni a világ elöl, hogy aztán orvul hamisországba költözzön jó hosszú időre és ne tudjon semmiről meg senkiről, róla meg pláne ne tudjon még a kutyus sem. Szeretem őt, mert jobb lett. Sokkal jobb. De minél jobb? A rossznál? Ez most egy sokkal jobb vagy szimplán jobb, esetleg csak jó? Akkor most fej vagy írás lett? A jobb vagy a rosszabb?
Azt hittem tudom....de akkor jött egy pillanat, ami el akarta velem hitetni, hogy gyenge vagyok és hernyó. Pedig egyszer már volt egy bábbá válásom története 🐛 és az sem jött be bibi(bíííí), mert frankón pillangó lettem a végére, már ami a lelkemet illeti. Mondjuk ez egyszerű biológia, nem nagy durranás, a hülye is tudja, még akkor is, ha sosem járt be bioszra. Szóval ismerem ám ezt a történetet és a kimenetelét is. Köszönöm szépen, de nem vagyok gyenge, sem gyenge képességű, de főleg nem hülye báb, ráadásul nem vagyok képtelen elérni a lehetetlent. Sem. Meg hát a lehetségest sem by the way, ha már itt tartunk.
800 km-t sétáltam le egy nyavalyás hátizsák és rengeteg hortenzia meg pipacs és feketerigó kíséretében, egy, azaz egy vízhólyaggal a lábamon. Egyedül. Egyes egyedül... Elestem, zuhantam, jó mélyre, de aztán felálltam. Összebandukoltam magam szépen lassan, vagy inkább gyorsan, de ügyesen és sikeresen. Egyedül. Egyes egyedül. Túléltem a legnagyobb tragédiát, amit ember túlélhet. Egyedül. Egyes egyedül. Meg persze legeslegjobb jóbarátaim segítségével, ám a tragédia olyan, hogy nem osztozhatsz meg rajta mással. A tiéd és senki másé. Nem adod, nem is kérnek belőle. Nem is kell. Leginkább mosolyogsz és tartod magad, de legbelül porrá égsz és csak akkor születsz újjá, akárcsak Dumbledore szépséges főnixmadara, Fawkes, amikor már hamuvá lettél. Van akinél egy év. Van, akinél másfél vagy kettő. Van akinél több...cca 6....
Túléltem pár függőséget. Egyedül. Egyes egyedül. Egyedül, mint a kisujjam. A függőség olyan, mint a függőség. Pont olyan. Kicsit sem másabb. Függsz és akarsz még. Többet meg többet. Sosem elég. Már nem leled benne örömödet, csak a hamis illúziót, de a hamis gyönyör igen gyorsan rabul ejt és nehéz elengedni a kezét. Görcsösen markolod, végül kergeted a rémmesepillangókat, mire ráeszmélsz, hogy nem léteznek. De itt vagyok, tisztán, tisztábban, mint valaha. Túléltem. Egyedül. Egyes egyedül. Mint a kisujjam.
Túléltem két anyagi csődöt. Egyedül. Egyes egyedül meg főleg anya segítségével. Főleg. Nyilvánvalóan, ha ő nem volna, már én sem volnék. Ha volnék is, már nem ép ésszel. Vagy nem is lettem volna sosem. Na igen, ez egy érdekes dolog. No, de túléltem. Főleg egyedül. Egyes egyedül, ami a lelki oldalát illeti.
Lesétáltam még egyszer a 800 km-t. Kidobáltam csomó tré dolgot a batyumból, mert már nem volt rájuk szükségem, aztán valamiért mégis visszapakolgattam őket, de idestova fél éve szortíroztam megint és már nem nehezítik a bakómat. Azóta csak kis hátizsákkal járok, minden elfér benne, még a kedvenc lila rúzsom is, ha éppen megjönne a kedvem hozzá.
Csalódtam, örültem, elestem, felkeltem, mosolyogtam, sírtam, szerettem, kevésbé szerettem, de sohasem gyűlöltem, vágytam, vágyakoztam, tanultam, okultam, adtam, kaptam, építettem, romboltam, főleg magamat, kerestem, kutattam, elvesztettem, megtaláltam, elértem, elhagytam, léptem, vártam, mentem, jöttem, álltam, elkéstem, siettem, lelassultam. De ezen kívül még csináltam csomó klassz és kevésbé klassz dolgot. Egyedül. Egyes egyedül. Meg nem egyedül is. De főleg egyedül. Hogy miért főleg így? Mert egyedül csak én magam vagyok felelős azért, ami történik. Azért, ahogyan történik. Mindenért. Azért meg főleg én vagyok a felelős, hogy hogyan építem ezt be a mindennapjaimba. Félig töltöm meg a poharat vagy a felét kiöntöm és annyival kevesebb marad. Oly sok minden vett körbe rövidke, ám annál tartalmasabb 33 évem alatt, hogy, ha beleőrültem volna sem róhatná fel senki sem. Ám az eszem ép. Még csak nem is sérült. Úgy mint a lelkem biztosan nem.
Akkor még egyszer...
Fej😄: Csalódtam, elestem, sírtam, kevésbé szerettem, romboltam, elvesztettem, elhagytam, vártam, álltam, elkéstem, siettem.
Írás🅱: Örültem, felkeltem, mosolyogtam, szerettem, sohasem gyűlöltem, vágytam, vágyakoztam, tanultam, okultam, adtam, kaptam, építettem,kerestem, kutattam, megtaláltam, elértem, léptem, mentem, jöttem, lelassultam.
Vagy tán fordítva...ki tudja. Az élet egy lutri. Kiszámíthatatlan és néha kétségbeejtő, olykor a legnagyobb buktatókkal találod szemben magad úton-útfélen. Vagy ki tudja, lehet talán a legnagyobb csodákkal. Nem tudhatod. Talán az, ami az egyik pillanatban borzalmas csalódásnak tűnik, a következőben új lehetőséget tartogat számodra a markában. A kérdés csak az, hogy észreveszed-e a kikelő magvacskát vagy beletaposod óvatlanul a földbe és hátat fordítasz neki. Talán akkor és ott nem méred fel, vagy tán fel sem tudod fogni, hogy mi történik körülötted, mert a könnyfátyolon keresztül - ami persze sohasem hagyja el a szemecskéidet - nem látod kristálytisztán a képet. Ám amikor egy icipicit tisztul a homályos kép, akkor bizony elkezdesz mérlegelni. Főleg akkor, ha olyan nagyon ízig-vérig mérleg vagy, mint Bibi. Bibi mérleg. Ő az, a javából ám. Nem csak mérlegel, de nagyon nehezen billen is el egyik vagy másik oldalra. Próbálja felmérni a helyzetét és meglátni a lehetőséget mindkét oldalban, de ezt a fontolgatást nagyon kemény meló előzi meg. Van, hogy koromsötétséget talál mindkét oldalon, olykor meg pipacsos tarka mezőt mindkét végen. Végül dönt. Lesz, ami lesz. Mert már tudja, minden úgy történik, ahogyan történnie kell és akkor, amikor történnie kell. Az elmúlt 6 hónapnak köszönhetően frankón megtanultam, hogy a boldogság az nem egy hely, amit meg kellene találnom, hanem a módja és minősége annak, ahogyan élek. Apró csodák, apró lehetőségek, apró nemek és igenek, apró jók és rosszak, apró fent és lent, apró csalódások utáni felkelések, apró sírások utáni nevetések, apró rombolások utáni újjáépítések, apró elhagyások utáni megtalálások, apró bánatok utáni örömök. Mert minden rossz azért történik velünk, hogy aztán a legtöbb jót hozza magával. Mert minden jó azért történik velünk, hogy aztán a rosszban segítő kezet nyújtson nekünk a visszataláláshoz. Mert minden mozzanata a bolygónknak, minden rezdülése a levegőnek, minden simogatása a napsugárnak és lökése a szélnek hatással van ránk akár jól esik, akár nem.
Képzeld el, hogy július közepe van, 40 fok, a spanyolországi Meseta kellős közepén gyalogolsz Castrojeriz irányából Hontanas felé. Sűrű, fekete esőfelhők gyülekeznek a fejed fölött. Egyik falutól a másikig 11 km földút vezet, útitársad a nihil. Egyetlen falu sem keresztezi az utadat 11 km-en keresztül. Nyilván egyetlen kút sem. Egy váltás ruha van a batyudban, se több, se kevesebb és pontosan tudod, hogyha most ronggyá ázol 8 kilós batyud tartalmával együtt, akkor még három nap múlva is úgy fogod érezni magad a bakeszodban, mintha az óceánba gázolnál. Másfelől viszont a kiszáradás közelében érzed magad és ölni tudnál egy hideg zuhanyért.
Summa summárum...a világ legjobb dolga volna, ha most spanoddá szegődne az időjárás és megkímélne a zuhitól. Ugyanakkor....a világ legjobb dolga volna az is, ha bőrig áznál és a tikkasztó hőségben végre egy kis levegőhöz jutnál. Tudod végül úgysem lesz hatalmad a következő pillanat történései fölött, ám a döntés a Te kezedben van, hogy mit hozol ki belőle. Fej vagy írás?
