Az utolsó napon számot vetünk. Jobb esetben van egy pillanat, amikor netán meg is állunk. Vagy éppen sétálunk. S ha zarándok voltál egyszer, akkor mint már nagyon jól ismered ezt a részt, az is maradsz mindörökre, és akkor bizony világmegváltó meg magasztos és szentimentális gondolataid ilyenkor törnek csak igazán felszínre.
Nos, ami engem illet, épp az év utolsó sétájára indultam Pempivel, ahogyan szoktunk minden nap, amikor még világosban ki tudom vinni őt nyúl-és őzpajtásaival kerizni egy nagyot.
De tekerjük egy kicsit vissza a szalagot...🎥👀
2020 igen különös év volt minden tekintetben.
Beütött a nyavalya, ami megbolygatta külső és belső világunkat, borította az addig háboríthatatlannak tűnő, ám valljuk be, valójában korántsem tökéletes életünket. Életünk - s azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy valamennyiünké - gyökerestül megváltozott és egy szakasza végérvényesen lezárult akkor, ám helyébe lépett valami nagyon új. Hogy a tiédbe mi, azt nem tudhatom, de abban biztos vagyok, hogyha becsukódott az ajtód, akkor kinyílott az ablakod.
Az én akkori ablakomon, a konyhában azon a picin, egy új esélyt fújt be a fülledt nyári szellő. Egy új lehetőséget, hogy jobb legyek. Hogy jobb legyek egy önző és gyáva önmagamnál, de nem, ez a blog most nem erről fog szólni, mert ez a téma már nagyon sok szót érdemelt, s talán majd még fog is egyszer.
Szóval ez a minden tekintetben nagyon fura év hozta magával aztán kisöccsét, 2021-et, ami végül, mindent latba vetve, azt hiszem életem éve volt.
Korona ide vagy oda, utaztunk.
Meg sem álltunk egészen Ciprusig, ámbátor Máltára készültünk egészen az indulást megelőző 2 napig. Ekkor ugyanis - ahogyan ez mai világunkban teljesen megszokott és már-már elfogadott, minden előzetes bejelentés nélkül - változtattak a beutazás szabályain és nem számított oltás, pcr vagy karantén, maradhattál otthon a popódon. Azaz csak maradhattál volna, ha beletörődtél volna akkor, de téged nem ilyen fából faragtak, szóval ezeregyedjére is Ú J R A T E R V E Z É S és bámm, easy go to Cyprus hill, ahol végül életem egyik legszebb hetét tölthettem el Mátyogóval 💜 hello mesés Földközi tenger, jó Keo beer, finom halacskák minden mennyiségben és atom bronz bőr 💜
S közben, előtte meg utána, gyorsan lezavartunk egy költözést a mézeskalács házikóba a világ legklasszabb pakolós brigádjával, akik nem ismernek lehozhatatlant vagy felvihetetlent :) Ezúton is óriási ölelés és pacsi Nekik még egyszer ✌ Pabli nem győzte szétgaloppolni a kertjét, maga alá csapott farkincával boldogság körök milliárdjait leírni, ezzel a szomszéd Marcipán kutyát néha az őrületbe kergetni. Dehát teljesen érhető az eb öröme, 50 nm lakás után 2000 nm udvart birtokolni nem kis feladat és felelősség kérem szépen. Igazi kertvárosi kutya lett belőle és nagyon büszke is rá 😉
Majd kiruccantunk egy bereki hétvégére, nagyjából az összes többi üres lyukas hétvégét pedig betömködték a koncertgalacsinok meg a mézeskali ház belakása 😋
Aztán meglepiből elrepültünk meseszép Prágába, ahol egy szülinapi miniszabit töltöttünk el és ahonnan nagyon nem akaródzott még hazajönnünk.
Pablonsziót kigolyózták az év utolsó harmadára, ami azonban határozottan előnyére vált a "csöppségnek" és azóta ügyesen nem akar senkit sem megpitélni vagy bármilyen más módon magáévá tenni, és talán még nőtt is, a doktornéni szemében biztosan, amikor férfiúi bátorságáról tett tanúbizonyságot, de talán tömegre is egy nüansznyit 🐕🐾
Aztán utaztunk rengeteget odabent is. Fejlődtünk, formálódtunk, kerestünk, kutattunk, megtaláltunk, mosolyogtunk, nevettünk, kacagtunk, kiabáltunk, sírtunk, csapkodtunk, aztán megnyugodtunk és hálát adtunk. Miért? Mindenért. Ami körülvesz, ami van, ami nem magától értetődik, ami fontos, aki fontos, egymásért, magunkért, a marha nagy szerencsénkért, a bőségért, az egészségért, a szeretetért, a szerelemért, a törődésért, a gyengédségért, a virtuális sallerekért, a kitartásért, a türelemért, az elfogadásért, az elengedésért, a tiszta lapért, az új életért. Megtanultuk, hogy nem mindenki fog végig kísérni minket az utunkon és mi sem foghatjuk mindenki kezét életünk végéig. Elfogadtuk és elraktároztuk a szépet meg a jót, nem haraggal, békével, jó érzéssel, elfogadással, nem erőszakkal. Elfogadtuk, hogy néhányan csak azért kereszteztük egymás útját, hogy összekapcsoljunk lelkeket és sorsokat. És ez így van rendjén. 🙏
Lassan egy éve kong az ürességtől a blogom és már-már lelkiismeretfurdalást érzek eme gaz tettemért, mert úgy magamért, mint másokért kell nekem az írás. Nagyon is kell.
S ezért most azt gondoltam, én az ízig-vérig mérleg, egy kicsit mérlegre teszem az elmúlt évemet és kis szerencsével sikerül majd egy oldalnyiba besűrítenem az összes történést. No igen, gondolatfoszlányoknak tökéletesen elég. Nagy-nagy-óriásvonalakban, de persze ennél sokkal többet rejtegetett ez a kalandos év, s azt hiszem éppen ezért nem adtam magamnak időt arra, hogy "papírra vessem" a történéseit.
De talán majd szépen apránként kibontogatom 2021 virágbimbóit is egyszer. Vagy nem. Ki tudja 💁
Viszont azt azért biztosan tudom, hogy 2022 nagyon klassz dolgokat hozott már most magával és fixen még csak eztán jön a java, szóval idén lehet nem a múltra, hanem a jelenre koncentrálunk majd.
Kedves 2022! Izgatottan várjuk mit hoztál nekünk a zsebedben 🙈🙉🙊
