2022. február 21., hétfő

Kiscsibe 🐣


Egy borongós november eleji vasárnap délelőttön...

🎬

Kezemben egy elképesztően halovány eredménnyel, agyamban pedig százhuszonkétezer kiforratlan gondolatcsírával trappolok végig a folyosón, miközben igyekszem valamilyen módon emberi, nem túl eltorzult és éppen kasztrálás utáni kani hangján közölni életem szerelmével, hogy bizony nagyon úgy fest a dolog, hogy ez a teszt bármilyen sápadtka is ebben a pillanatban, épp annyira pozitív.

Gép fénysebességgel felnyit, cikázó gondolatok blokkol, google a barátod, ha valaki, akkor ő kétséget kizáróan tudni fogja a választ: 

K E R E S É S: halvány csík a terhességi teszten

!bazi nagy enter!

Nagyjából 67 300 találat 0,6 másodperc alatt...hát tényleg frankón tudja, nem normális dolog, mindegy, egy pillanatra sem lepődöm meg. 

"Ha pozitív vonalat lát, még ha az halvány is, a rövid válasz az, hogy: Igen, Ön nagy valószínűséggel terhes."

baszki

görget...

"Igen, a halvány két csík is pozitív eredményt jelent, csak még valószínűleg nagyon korai terhességről van szó."

baszki

görget...

"Az én halvány csíkom a szomszéd szobában durmol édesdeden"

baszki

görget...

"A halvány csík is csík"

baszki baszki baszki

nem görget tovább...😱

Hmm.....akkor most mi legyen? Csinálni kellene még egy tesztet. Nem? De. Nincs itthon másik bakker. Persze, mert hirtelen felindulásból már csináltál egyet két hónappal ezelőtt, majd néhány nappal azután még egyet teljesen indokolatlanul. Hülyebibi. Jó, de vasárnap dél van, nincs gyógyszertár. Csak ügyelet. De most komolyan menjünk el egy terhességi tesztért az ügyeletes gyógyszertárba? Ez nem vészhelyzet! Ó, dehogyisnem, a maga szelíd értelmében nagyon is az. Persze, nem para. De akkor is meg kellene várni vele a reggelt, nem? Tudod, első vizelet mindent visz. Jaja , persze, hogy tudom, minden nő tudja. (Dehogy tudod.) Hát akkor megvárjuk, de fél6-kor kelünk és akkor még nincs nyitva a gyógyszertár. Jogos. Nem bírom ki addig. Úristen. Terhes vagyok? Ez most komolyan velem történik? Bizti nem vagyok, nem jöhetett össze ilyen hamar. Úgy elszívnék egy cigit, legalább csak hogy egy kicsit megnyugodjak. Hülyebibi. Nincs cigi. Miféle anya vagy te, ha most rápippantasz? Tudtam, tudtam, tudtam, annyira tudtam, hogy így fogom letenni. Egyik napról a másikra, amikor megjelenik az a "mostmiértnemtudegyértelműenmegjelennihülye" második csík. Azonnal fejezd ezt be és húzzál el a gyógyszertárba!

A fenti gondolatok tulajdonképpen egy párbeszéd sorai is lehettek volna, ha ez nem az én sztorim volna, de persze mondanom sem kell kinek  az agyában játszódott le a "dialógus" a másodperc töredéke alatt 😩


Másnap, hajnali 5 óra előtt néhány perccel...

🎬

Ezen is két csík van baszkikám. Nincs mese, ez pozitív. Úúúúúúristen Máté, terhes vagyok! 

Nagyjából másfél hét hiszti, pánik, örömmel átitatott kétségbeesés és zavarodottság, meg sok-sok órányi beszélgetés és fejet rendbetevő diskurzus után, amiért soha nem leszek elég hálás Neked 💓, valami végérvényesen megváltozott hirtelenjében feldúlt lelkivilágomban. Pont úgy, mint azon a napon, amikor a fiú meg a lány között egyszeriben csak  utat tört magának az elfojthatatlan. Megmásíthatatlanul és végérvényesen. Amiről akkor itt🐲👑💝 írtam. 


2021 decembere...részlet egy, a bunki falán hagyott üzenetből...

🎬

Én: Tudod, nagyon kerek minden. Talán sosem volt még ilyen szabályosan az. Imádom ezt az egészet, amiben benne vagyunk. Imádok a tükörbe nézni...imádom a még egyáltalán nem a babavárástól, sokkal inkább csak a pogácsától növekvő pocakomat nézegetni napról napra és hétről hétre 🙈🙉🙊 Imádok arra gondolni, hogy pontosan ilyen életet képzeltem el magamnak, amikor a felhőn lóbáltam a lábam. Imádom a gondolatot, hogy ez a pici lélek, aki már itt van velünk hetek óta fizikálisan is, ugyanezt érezte, amikor még ő is csak a felhőről himbálta a lábacskáit, mialatt nézett minket és már pontosan tudta, hogy ilyen boldogságban fogjuk őt várni. Nem hazudtak azok, akik azt mondták, hogy ez egy egészen különleges állapot, ha a tökéletes ember van mellettünk. Imádom minden percét az émelygéssel, hányással, hátfájással, brutál ütemű cickó növekedéssel, görcsökkel, aggodalommal és a nyavalyás megbolondult hormonjaimmal együtt. Mind édes. S csak egyetlen dolog jár a fejemben, hogy minden így kerek. És nem várom, hogy elteljen a 9 hónap, mert meg akarom élni minden egyes napját, óráját és percét, mindennel együtt, mert kétségkívül ez életem egyik legszebb időszaka. Köszönöm Neked, hogy vagy, hogy elhoztad az életembe a valódi boldogságot. Tudod én csak meg akartam ma Veled osztani ennek az érzésnek egy szeletét, mert hát amit érzek, az ennél sokkal, de sokkal több. Ez csak a csúcsa a boldogsághegynek, amit most éppen megvilágítanak a nap sugarai. A többit meg majd megmutatom később, amikor nem lesz ilyen felhős az ég 🙏

Ő: Hát ez mesés volt, könnyeket előcsalós. Írj egy blogot erről kérlek 💗

Én: Meglesz 🙆 


Kiscsibe 🐣...

🎬

K.L.: Tudjátok én még nagyon tökmag vagyok, éppenséggel azt már tudom, hogy nunóm van, viszont mindösszesen csak akkora vagyok, mint egy közepes méretű banán 🍌, de már jár kezem-lábam, biztosan azért, mert ez a két jóvágású, akik a szüleim, folyamatosan muzsikálnak körülöttem, ráadásul néha teljesen indokolatlanul váltanak metálról technora és fordítva, így nem tudok mást tenni, csak követni a ritmust és rázni a buleszt idebent a jó melegben. Anyám meg van róla győződve, hogy én a techno és a metál házasításából jöttem létre és végül így lesz belőlem majd egy kis csodagyerek. Csodagyerek => Prodigy. Értitek 😏 Ha-ha-ha-ha.... Ezt az ötletét egyébként annyira átütőnek tartotta, hogy egyenesen le akarta védetni, mint saját szellemi terméket 😂😂😂 Borzasztóan szédült tyúk néha, szóval biztosan csupa móka és kacagás lesz az életünk együtt. Apám meg legalább ugyanennyire kába és ilyenkor szereti tovább színezni anyám történeteit, amiből aztán egészen különleges és még annál is viccesebb szituk születnek. Meg ott van az a nagy szőrös, fehér jegesmedve, aki mostanában egy tapodtat sem mozdul anyám mellől. Testőr féle lehet gondolom, máskülönben miért nem hagyná magára ezt a nőszemélyt sohasem. Vagy lehet ő a tesóm👀? Nem tudom, mindenesetre remélem nekem nem lesznek ilyen csoszkó fülecskéim meg hosszú farkincám. Bárhogyan is, azt már biztosan tudom, hogy ő lesz az én legeslegjobb jóbarátom attól a perctől kezdve, hogy meglátjuk egymást odakint. Mondjuk fura, de szerintem néha már lát is ez a kis pocak 🐶. Meggyőződésem, hogy velem játszik minden péntek este, amikor anyám takarítónőbe, apám meg a próbaterembe megy át. Hát szóval ők az én családom, kicsit zizik, de azt hiszem számomra kétségtelenül a legtökéletesebb tökéletlenek. Amikor először vettem jobban szemügyre őket, akkor még egy szép felhődinoszauruszon csücsültem odafent, azon tanakodva, hogy vajon mikor jön már el az a pillanat, amikor nagy sebességgel ledobhatom magamat ide közéjük. Aztán egy októberi napon, valaki megkongatta fent az angyalharangomat 👼 és a főnök azt mondta itt az idő, Bibi és Máté már nagyon várnak rám. Úgyhogy fogtam a cókmókom, jó nagy lendületet vettem és levetettem magam erre a Föld nevű bolygóra, a bolondéria kellős közepébe. 

Na most ez még nem jelenti azt, hogy holnaptól már együtt bandázunk. Nem-nem. 

Azt mondják a tudorok, hogy majd valamikor július közepén talizunk először face to face, mert addig itt bent kell bugiznom, ha törik, ha szakad. Szóval ügyes kölyök leszek és ígérem kitartok addig. Még akkor is, ha felváltva kell nyomnom a pogót meg a rave-partyt 😶 Addig meg biztos vagyok benne, hogy az őseim néha jelentenek majd hogylétem felől. Nem soká tali ✌👶

🎬