Apa

kisBé: Szerintem az én apukám a legeslegjobb fej az egész világon. Minden egyes nap, amikor az utolsó óra után megszólal a csengettyű, akkor Ő ott vár engem a kapuban és tudod nagyBé, mi sosem hazafelé vesszük az irányt, hanem elindulunk kalandozni. Mignont zabálunk meg Cherry Coke-ot iszunk, videótékába járunk, mint a nagyok, hogy száztizenkettedik alkalommal is kikölcsönözzük a Macskarisztokratákat vagy a Jég veled!-et, hogy a nappali közepét újra és újra bobpályává varázsoljam, mint a kicsik. Aztán van, amikor csak a parkban hesszelünk és csodájára járunk a teknősöknek a szökőkútban, vagy gesztenyét gyűjtünk, hogy aztán gesztenye gusztit gyártsunk otthon. 

nagyBé: Nem tudom miről beszélsz kisBé, mert a parkban már ezer éve nincsen teknősös kút és nem tudom tudod-e, de nem dívik már filmet kölcsönözni, helyette van Netflix, HBO Max meg csomó hasonló jóság és az sem ritka, hogy a bátrabbak kalózkodnak kicsit. Na nem én, én olyat sosem tennék...😏. Na, de hogy neked van a legeslegjobb fej faterod széles e világon, azzal azért vitatkoznék. Mert képzeld csak, te kis csacsi, az én apukám már 70, de ránézésre is csak erős hatvanas. Ráadásul az én apukám pilóta, ami atom menő dolog és még mindig Vans dorkóban nyomul, ami szintén arc. Arról meg nem is beszélve, hogy az én apukám nem az utolsó csengő után várt engem, hanem még az első előtt elfuvarozta a popómat az isibe reggelente, hogy aztán a gimi mögött együtt füstöljünk egyet titokban. Igazi cinksotárs volt mindig és rendre falazott, amikor a csajokkal, tizenévesen a szobámban pusziltuk be egymás után a dögborokat, miután énekelve és táncolva sasszéztunk végig a Bajcsyn, hogy végül a Leóban a Singhallelujára rázzuk szét a testünket. 

kisBé: Miket hordasz itt össze te kis zizi...pilóta? Nem létezik! Hát az én faterom is repcsis és frankón én is az leszek, ha majd egyszer felnövök. Addig meg eszem a pilóta kekszet jobb híján, az biztosan segít valóra váltani a vágyamat. Ráadásul az én apukám vicces is. Egyszer, amikor még szép hosszú hajam volt, akkor úgy gondolta, hogy jól meglepjük anyát, ezért magával vitt a fodrászához és klassz rövid sérót vágatott nekem. Olyan bundesligásat. Csini volt, olyannyira, hogy anya örömkönnyeket hullajtott otthon értem. Biztosan nagyon tetszett neki az új stílusom, bár nem mosolygott két könny között. 

nagyBé: Ha hiszed, ha nem, ezt velem is eljátszotta apa egyszer, mert való igaz, nagyon jó a humora. Sőt, nem elég, hogy pilóta ember, ő a legjobb sofőr széles e világon, és ha ez még mindig nem volna elég, akkor egy két lábon garázdálkodó GPS is, aki az utolsó utcát is felleli Mucsaröcsögén, aminek már rég nem is az neve, de ő tudja, mert még emlékszik, mert apa memóriája pöpec és roppant mód tájékozott. Sőt! Mondok jobbat. Apa olyan jó fej, hogy amikor életemben először utaztam külföldre a mazsis csoporttal, akkor követelte a fogorvos nénitől, hogy kapja le a fogszabimat, mert az nem járja, hogy csillogó protkóval vegyük be a Côte d’Azur-t. Na erre kontrázz, ha tudsz kisBé!

kisBé: Naná, hogy tudok. Az én apukám mindig kipihent, mert imád délutáni sziesztázni, hisz tudja, hogy a hosszú élet titka a napközbeni szunya. Ráadásul veszettül horkol, így lehet, hogy rajta kívül senki más, de ő legalább nagyon jókat durmol, és ez fontos😀. Az én apukám okos és nagyon jó barát. Úgy falja a könyveket, mint én a pilótát. Imád bringázni. Majdnem annyira, mint cigizni😋, de azon kevesek közé tartozik, akiknek mindkettő nagyon jól áll. Hahaha...S képzeld, apa egyszer puszit nyomott a nyakamra, amíg én lehajtott fejjel fésülködtem, kicsit megijedtem, ezért hirtelen hátravetettem a bolond buksimat, ezzel óriási mokkát varázsolva a szeme alá. De apa nem sírt, és nem is hazudta senkinek azt, hogy verekedett, hanem hősiesen bevallotta, hogy én ennyire szeretem őt😂.

nagyBé: Ha hiszed, ha nem, nagyon sok dologban egyeznek az apukáink, ámbátor az én apukám akkor is menőbb, mint a tiéd. Tudod miért? Mert az én apukám egyszer 3000 km-t vezetett le csak azért, hogy ott várjon engem Santiagoban a katedrálisnál, mert imád engem és mert meg sem kottyan neki, hogy a világ végére is értem jöjjön. És ha már itt tartunk, akkor jó, ha tudod, hogy még a tojáshéj ott lógott a popsimon, amikor apa megtanított engem vezetni, sosem sajnálva erre az időt és az energiát. Aztán, amikor még kicsit ügyes sofőr sem voltam, már akkor is örömmel kölcsönadta nekem szuzit, hogy kikocsikázzam belőle az összes benyát. Szóval kispajtás versenghetünk még a jó apa címért, de szerintem ezzel elvittem a medaliont. Touche!

kisBé: Jajj, na ne már. Képzeld, hogy az én apukám meg mérleg és mint köztudott, a mérlegek vérbeli jók. Klassz beszélgetőpartnerek meg kiegyensúlyozottak, tudniillik mérlegek...haha...és hát az én apukám pont ilyen. Ízig-vérig mérleg, mint a lánya😊. Ráadásul apa bitang jó szónok és pazar a szókincse. És lehet, hogy a te apukád levezetett százezer kilométert már életében, de az enyém meg egyszer elindult stoppolni, és meg sem állt lengyel jóbarátainkig, amikor még olyan csíra volt, mint te, mert apa vagány és vérbeli szabad lélek. Bumm👊!

nagyBé: Nagyon különös ez a sok egyezőség kicsiBé. Nem lehet, hogy a mi apukánk egy és ugyanaz? 

kisBé: Hát tudod tényleg valóban sok a közös pont. Akkor szerinted mi most időutaztunk, és te vagy én, vagyis én vagyok te, tehát mi egyek vagyunk? 

nagyBé: Nagyon úgy fest kicsi lány....S tudod miért történhetett ez meg? 

kisBé: Nem én. Te talán tudod? 

nagyBé: Azt hiszem, sejtem. Meg illik is valamilyen elmélettel előrukkolnom, hiszen én vagyok az idősebb kettőnk közül. Tudod szerintem az van, hogy mi már nem vagyunk jelen a mostban, csak gondolatként. Érted? Emlékként. Te és én is emlékek vagyunk. És ami fent megelevenedett, az nem más, mint a mi emlékeink. Emlék az emlékben. Pont, mint az álom az álomban...tudod, Madách. Te és én már felnőttünk, és alighanem nagyon izgalmas életünk volt és lesz eztán is, és ebben a rendkívüli létben valami vagy valaki nagyon fontos szerepet töltött be számunkra. Igen, igen, jól gondolod. Ő a mi apukánk. A hetvenes pilóta, aki csak hatvannak tűnik. Aki vicces és horkolós és a legkirályabb sofőr, aki habzsolja a könyveket. Szeretnél még többet hallani róla kisBé? Szerintem van valaki, akinek bizonyára még nálunk is több emléke van a faterunkról. 

jelenBé: Hát tudjátok, apa mindenhez ért és mindent megold. Ha Ő nem, akkor tudja ki az az egy, aki ezt megteszi. Apa ismer mindenkit és apát is ismeri mindenki, és nem ám azért, mert ő repülős Pista. Nem-nem. Egyszerűen csak vannak azok a figurák, akiket nem lehet nem szeretni és nem ismerni. Nos, az én apám pont ilyen. Szeretnivaló. Apával reggeli kávé-cigi kombózni a legjobb, de ezt az egyikőtök már pontosan tudta😏. Apa mindig ott van, és itt is. Mindenhol egyszerre. Apa imádja a kölykeit és a kölykök kölykeit is, mert tudjátok már nagyon sokan vagyunk itt a famíliában, akikről ti akkor még talán csak ábrándoztatok. Apának a család a minden, ez mit sem változott. Apa a bátyámra a legbüszkébb. Érthető. Ő nem csak verte a pilótát, hanem valóban azzá is vált. Már nem keksszé, hanem ez lett a hivatása. Ezért aztán rendre Gergővé keresztel engem és a nővéremet is, de mi ezért sosem húzzuk magunkat, inkább iszunk egyet az egészségére. Azt hiszem, ha anyát kérdezné valaki, akkor biztosan azt mondaná, hogy piázás terén mindannyian a nyomdokaiba léptünk🙈🙉🙊. Tudjátok, amikor még én is fent láblógáztam a felhőállatomon, már akkor pontosan tudtam, hogy nekem ő kell. A szabadságával, a vagányságával, az emberszeretetével, a jóságával és a bohém rapszódiájával együtt😄. Nyilván már akkor olyan akartam lenni, mint ő. S hát az alma nem is esett olyan messze a fájától. Bár pilóta hölgy sosem lettem, pilóta keksz zabáló annál inkább - ahogyan kicsién memoárjából is világosan kiderült - és cserébe már az oviban azzal vágtam fel, hogy én bizony csak ezt eszem, mert az én apukám is az. Apa igazi cinkostárs volt, mióta azt a kelekótya eszemet tudom, de ezt is tudjátok. Apa debreceni csóka, így nagy mák, hogy végül mégis csak ide sodorta az élet, hogy aztán a tesóim meg én is meglássuk a napvilágot. A kalandos élete regényt érdemelne, de ami késik, nem múlik....

Apás lány vagyok. Vérbeli, aki kislányként szerelmes a faterjába. Ugye kicsién? 😌Apa volt a minden, az én legeslegjobb jó barátom. Azt hiszem ő ezzel mindig is tisztában volt, de talán sosem mondtam olyan szemtelen őszinteséggel az arcába, mint most💚. Bazi nagy mázlista vagyok, hogy ilyen klassz faterom van. Voltaképpen lehetne még kontrázni kicsién és mégkisebbén és mégannáliskisebbén apás versenyében, de minek is. Apánk mindig ilyen belevaló volt, ez mit sem változott az évek alatt. És hát az van, hogy az ünnepek alatt egyébként is átjárja kócos kis lelkemet a melegség, és ilyenkor a hétköznapok nehézségei - igen, anyának lenni nehéz, ne is áltassuk magunkat - eltörpülnek a buzgó érzelmek mellett. Jobban szeretünk kicsit, vagy tán csak őszintébben, és ez az odaadó szeretet elnyeli a gubancokat, hogy aztán minden kisimuljon körülöttünk. Most, hogy ebben a kristálytiszta tükörképben látom a lányomat ugyanilyen szerelemben az ő apukájával, irtó élénken csiklandoz az érzés, ami bennem is mindig élt, és akarva-akaratlanul feltörnek bennem apás emlékeim. Amikor apa tavaly úgy döntött, hogy jól megünnepeljük azt, hogy 70 lett, akkor valami nagyon különleges dologgal szerettem volna őt meglepni. Először arra gondoltam, hogy majd Máté ír neki egy parádés kis nótát, én meg kierőszakolok magamból valami vers félét, vagy tudom is én micsodát és majd előadjuk az ütős kis performanszt valamilyen formában. Hát itt dalszövegnek nem, csak Kovácsovics Lédának volt ideje megszületni😃, így maradtam a kaptafánál és ahogyan időm engedte, úgy mindig hozzádobtam pár gondolatot Apablogomhoz. Van egy szokásunk évről évre, amiből sosem engedünk. December 24-én este körbeálljuk a szeretet galacsinokba öltöztetett fánkat, meggyújtunk egy csillagszórót és meghallgatjuk a Gyertyák című dalt. Azokra gondolunk, akik "velünk együtt ünnepelnek az égben". Ám ez a dal ennél sokkal több nekünk, azt hiszem. Ebben a néhány percben hálát adunk azokért, akik itt vannak még velünk. Évről évre körbenézek, és látom magam körül azokat, akik láthatatlan pálcájukat meglendítve megvarázsolják a mindennapjainkat. Akik időt és energiát nem sajnálva mindig ott vannak nekünk, velünk és mellettünk. Nem engedik el a kezünket és szivárványos zsákjuk telis-tele van soha el nem fogyó szeretettel. Akik sebtapaszt nyomnak a vérző térdünkre, ha bibis. Akik reggel kakaót hoznak az ágyba, hogy szebben induljon a napunk. Akik seprűnyelet dugnak a bringánk hátuljába, hogy aztán több száz méteren keresztül vágtázzanak utánunk, mert hisznek benne, hogy egyszer csak sikerül majd megtalálni azt a fránya elveszett egyensúlyt. Akik mosolyogva hallgatják végig töketlen macska nyekergésünket, amikor tökmagként előadjuk nekik a Pocahontas betétdalát a szobánkban. Akik elintézik, hogy a fogdoki néni levegye azt az istenverte fogszabályozót, mert tudják, hogy gyermeki hiúságunknak ez fontos. Akik több ezer kilométert képesek értünk utazni, nem törődve azzal, hogy a vége ízületi gyulladás lesz😐. Akik megértéssel hallgatják világmegváltó terveinket még akkor is, ha tudják, hogy jó eséllyel apokalipszis lesz a vége. Akik akkor is szeretnek, amikor mi kicsit sem szeretjük magunkat. Ők azok, akik nélkül ma nem lennénk itt, és akik nélkül biztosan nem így lennénk ma itt. Ők a mi apáink. Apáink, akikbe míg világ a világ, szerelmesek leszünk egy kicsit. Apáink, akiket minden szerelemben keresünk egy kicsit. Apáink, akiknek kiköpött másai leszünk egy kicsit. Apáink, akiknek a szívét örökre rabul ejtettük kicsit. Isten éltessen Apa, még vagy 100 évig👧💚👨